Nagykorú a Mátrix. Nekem pedig folyt a könnyem egyrészt a nosztalgiától, másrészt meg azoktól a részletektől, amelyeket az első négy nézésre nem vettem észre (pl. az megvan, hogy Neo miben tartja a hackercuccait? És a nagyon erős keresztény áthallások, amelyektől egy tizenhárom éves simán eltekint? Például a Noli me tangere vonal?) És meglepő, de még mindig tudom a szöveget, majdnem végig. Ennél is meglepőbb, hogy angolul tudom. Érdekes, hogy a kiskamasz énem kifejezetten a szerelmi szálat várta a filmben. A (már nem fiatal) felnőtt én pedig a szemét forgatja spoiler. De az a helyzet, hogy ez még így is paradigmaalkotó film.