A könyv után számomra kész sokk volt megnézni a filmet. Nem volt ez olyan szörnyű, csak nagyon-nagyon más. Engem Bianca tanára (nem emlékszem a nevére) idegesített a legjobban, természetesen Madison karaktere mellett. A ruhapróbálós rész nekem nagyon nem jött be, szinte nézni se bírtam. Van ember, aki tényleg csinál ilyet nyilvánosan??? És kövezzetek meg, de nekem Wesley nagyon nem bejövős. Se a színész, se a karakter. Persze nekem valahogy a könyvben sem volt az az álomfiú. Viszont a sok negatívumom mellett szeretném hozzátenni, hogy a filmnek rengeteg mondanivalója van és sokat tanultam belőle én is. Mert régen én is nagyon szégyelltem, hogy DUFF vagyok, de egy ideje már túltettem magam rajta. És most erre különösen büszke vagyok.