Az egyik kedvenc könyvem filmadaptációja, az egyik kedvenc „néma” filmem, ami minden újranézéskor érzelmileg újra és újra megráz, pont a sok elhallgatott, kimondatlan szó miatt, ahogy az érintésekkel, tekintetekkel mond el mindent. Vermeer-ről sem tudni túl sokat, a leányról aki modellt állt ehhez a képhez még kevesebbet, a film gyönyörűen megkomponálva elmesél egy lehetséges verziót kettejük kapcsolatáról. Két ember tanítja egymást. Nem szirupos romantikus, egyszerűen, szépen elmeséli a festmény alkotásának folyamatát, ahogy maga a festmény is mondja a maga történetét, szépen, letisztultan. (Kicsit emlékeztet Mona Lisára is). Colinnal elfogult vagyok mindig. Scarlett azóta sem, egyik szerepében sem volt rám ekkora hatással mint itt a „leány” szerepében.