Gyerekként egyszerűen imádtam, rengetegszer láttam, a dalokat is kívülről tudtam (annak ellenére, hogy akkor még nem is beszéltem angolul, és hát, azok angolul voltak). Azt hiszem, talán az oroszlán volt a kedvencem, és mindig imádtam, hogy a valóságban is ott van a fantázia, ott vannak ugyanazok az alakok, csak meg kell őket találni. Színjátszócsoportban meg egyszer játszottam is gonosz nyugati boszorkányt.
Mondjuk amióta a fejemben van a Stargate verzió, azóta ezt a mesét sem tudom igazán komolyan venni :D