Kevés életrajzi dokumentumfilm nő fel az „elvárt” minőséghez, egyszerűen a produktum létrehozása közben a valóság megértése és visszaadása elveszik. Ez nem egy ilyen film. A szereplőket finoman elhelyezik a sakktáblán, nem szájba rágva, de akár vizuálisan, akár egy dialógus segítségével egyértelművé téve a motivációjukat. Nagyon szeretem az életben való sodródásról szóló történeteket, és ez egy a jobbak közül, sajnos a befejezést előre tudjuk már. Én szeretem Amy számait, őszintének érzem őket, és ebben a hitemben a film meg is erősített, és ilyen formán nyugodt szívvel tudom ajánlani az igazi rajongóknak is. Kiváló minőségű dokumentumfilm, hatásvadászat és egyértelmű manipuláció nélkül. Nagyon könnyű lett volna több szereplőről is leszedni a szenteltvizet, de a film készítői – nagyon okosan – meghagyják a nézőknek a „döntést”. Sokat lehetne írni, de igazán egy szó kívánkozik ki belőlem: Sajnálom!