Valahogy a régi romantikus vígjátékok sokkal igényesebbek, mint a mostani limonádék. Ez a film pedig etalon ebben a műfajban. Az ember egészen felüdül. Goldie végtelenül bájos, Ingrid lehengerlő és elképesztően gyönyörű (hogy hagyhatja el a száját az a mondat a filmben, hogy „tudom, hogy én nem vagyok egy szexbomba”?), Walter pedig hozza a szokásos mogorva pokróc stílusát. Ők hárman egyszerűen utánozhatatlant alakítanak! Maga a történet nem egy nagy durranás, de a megvalósítás, a színészi alakítás, a helyzetkomikumok, egy-egy frenetikus mondat miatt mégis kihagyhatatlan alkotás.