Nyárpelyhek körforgásban…
Régen még tényleg vígjáték volt a vígjáték, de amellett, hogy szórakoztatott, jó néhány dolgot komolyan gondolt… Ez a Fellini film, akár egy Hrabal könyv adaptációja is lehetne… Félelmetes, hogy mennyire passzolnak a dolgok, a figurák, a hangulat, csak itt kevesebb sör folyik…
Nem siet a film sehova, és épp ezért van időnk elmélázni a látottakon… és valljuk be, ez jól is esik… Szelíden gúnyos, finoman beszólós és kedvesen bájos, időnként meseszerű elemekkel, hangulattal, valcerral.
Rengeteg kamasz csíny van benne, és nem győzök csodálkozni, mennyi pazar ötletet vonultat fel az alkotás. Mert hogy ez az. Tíz mai tini-gimis film se tud ennyit felmutatni.
Fellini hozzám szól az idealizmusával, a fricskáival, a tükreivel. De úgy tűnik, nemcsak hozzám. Oscart kapott érte.