Én bírom az abszurdat Gregor Samsától, Mrozeken át egészen a japán középsulis cuccokig… Erősnek erős, de tulajdonképpen mindannyian álarcot viselünk, csak kié meghökkentő, mint egy papírzacskó, kié nyolc réteg festett vakolat sminknek hívva, kinek tetkó, piercing, rózsaszínre festett haj, kinek pedig a saját arca az, csak kővé meredve, de ez már annyira megszokott, hogy fel sem tűnik… Túlzás? Az. De leginkább görbetükör… annál is inkább, mert ez gyerekeknél létező probléma, hogy olyan jól érzik magukat valamely jelmezben, hogy utána le sem akarják vetni…
Szerintem nagyon jó kérdéseket boncolgat, főleg tini korban aktuálisakat, de azért manapság sem olyan rossz elidőzni ezeken egy kicsit. Kiben bízzak meg? Kinek mutathatom meg magam? Ki nem fog visszaélni vele? Jól választok barátot? Vagy legyek egy a sok közül? Ne lógjak ki a sorból?
Persze, csetlős-botlós, de közben aranyos is. A papírzacskó alakú süti, meg kedves. Mézeskalácsos-gyömbéresben még el is tudom képzelni…