Ezt a filmet végignézve tudatosult ismét bennem, hogy milyen semmik vagyunk mi emberek, és mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természet kénye-kedvének.
Építhetünk csodálatos, szuperbiztos, csúcstechnológiás cuccokat, ha a sors úgy akarja, feje tetejére állítja és elpöccinti, mint egy apró dióhéjat…
És ez valahol így is van rendjén…nem kéne mindig még többet, és még többet akarni – az újításvágy csak egy darabig hasznos…
Végül az ember a saját technikával megfoltozott ego-csapdájába esik.
A filmre visszatérve egy pillanatig sem unatkoztam, a végét pedig megkönnyeztem…