„Helyet kellett csinálnom a mostani álmomnak… Az pedig… ITT áll előttem!” – Ken Robins 54. rész. :) Ez egy gyönyörű „vallomás” volt, még ha nem is erre a romantikus szálra ment rá, aki írta a szöveget.
53. és 54.rész:
Ismét vége… és ismét nagyon, de nagyon hiányozni fognak nekem mindannyian. Ezt a részt sem lehetett kibírni az elejtett könnycseppek nélkül, de nem is bánom. Régen én is olyan voltam mint Layla: Elfojtottam az érzelmeimet és nem mutattam ki senkinek. Semmilyen fajta érzelmet. Se örömöt… se szomorúságot. És ez lett a vesztem.
De Layla legalább időben felismerte a dolgot és teljesen feloldódott egy s más történés hatására. :')