Erről szól most a Snitt
Filmes Idézetek Játék
Bud Spencer – Terence Hill
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Formula 1
Melyik az a film?
Filmzenék
Dorama
Snittblogolók
Jamie Flatters (Our Second Cousin)
Middle Finger Moments from Movies
Criterion Closet Picks
Egy-kép-kocka játék
Filmes képek
Mindenféle jószágok!
TV2 Play
Lost in translation
Minden, ami Netflix!
Anime
Mit nézzek?
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Ez a film sokkal többről szól, sokkal mélyebb, mint amennyit gondolnánk róla.
Szó van itt a jó és rossz határairól és egymásba mosódásáról, az etikai korlátokról, az elhagyatottság érzéséről, arról, hogy az emberek mennyire várnak egy esélyre… Mi a jó pontosan? Semmi sem fekete vagy fehér. És ezek az emberek a filmben… mind külön történettel, felépítve, megszemélyesítve olyan érzelmeket, melyeket mindet kicsit én is át tudtam élni, vagy megpróbáltam átélni, hiszen annyira sokkolt, hogy teljesen máshogy is lehet nézni a dolgokat. Teljesen más fókuszból.
Igazán melankolikus film, de gyönyörű is.
A legérzelmesebb pillanat, amikor úgy éreztem, végre megtaláltam a film valódi üzenetét, igazán átütő erejű volt. Mindenkinek van választási lehetősége, és mindenkin lehet segíteni akár csak annyival is, hogy azt mondjuk: „Köszönöm, hogy megszülettél.”
Csodálatos élmény volt, köszönöm.