Erről szól most a Snitt
Criterion Closet Picks
Filmes Idézetek Játék
Egy-kép-kocka játék
Premierre várva
Anime
Formula 1
Amazon Prime Video
Middle Finger Moments from Movies
- Könyv a filmben
Phobia Free
Benedict Cumberbatch
Mindenféle jószágok!
Streamingről általában
Filmzenék
Hírek
Donghua
Pedro Pascal
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Sport: Tévé vagy Streaming
Melyik az a film?
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Nagyon szeretem az olyan dokumentumfilmeket, amelyekben a készítő/narrátor az eseményekhez képest nem külső szereplő. Szóval nem olyan, aki a kívülálló pozíciójának köszönhetően alanyai objektív bírájaként működhet, vagy legalábbis ezt képzeli magáról.
Itt a készítő maga is részese a filmben ábrázolt társadalmi közegnek (etnikailag kevert kisvárosi trash – nem tudom, van-e ilyen társadalmi kategória, de mostantól, úgy néz ki, van), illetve egy sajátos szubkulturális világnak.
A rendezőnek ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie, mint a lencsevégre kapott barátainak; együtt mozog velük, éveken keresztül részese életüknek. E megoldásnak köszönhetően sokszor el is felejtettem, hogy egy terápiás célból készült dokumentumfilmet nézek.
A film az egyéni sorsok érzékeltetése mellett általában a deszkás szubkultúráról is mesél, hiszen több szereplő beszél róla, mi olyat ad neki ez az utcai hasítás, amiért megéri olykor lesérülni vagy szembekerülni a hatóságokkal.