Az a jó a Gru-ban, hogy úgy ad antihősből induló pozitív jellemfejlődést, hogy valójában nem történik sem belátás, sem megbánás, magasztos jó útra térés, túlcicomázott lelkizés, és ugyanakkor mégis kapunk egy aranyos, érzelmi töltettel játszó romantikus vígjátékot befogadott árvákkal és nem kimondottan ideális nevelőapával.
A másik, ami az eredetiségét adta ennek az egésznek, és amiért totális létjogosultsága van a palettán, az a képi és tartalmi abszurd humor. Nagyon tetszik a kicsit szürreális emberi alkatok kidolgozottsága, a járművek elborult formatervezése és a minyonok rendszertanba sehova be nem illeszthető egyedisége és hogy mindemellett ott van a majdnem reális környező világ.
Már ha nem számítjuk a piramissal és a Holddal történteket!=)