Erről szól most a Snitt
Avatar (James Cameron)
Filmzenék
Filmvilág
- Könyv a filmben
Criterion Closet Picks
Middle Finger Moments from Movies
Inuyasha
Premierre várva
Egy-kép-kocka játék
Ázsiai szülinaposok
Mindenféle jószágok!
Donghua
Streamingről általában
Minden, ami Netflix!
Filmes Idézetek Játék
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Fordítgatunk?
Anime
Snittblogolók
Star Trek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Tegnap este néztem meg, akkor nem tudtam értékelést írni hozzá, most is nehezen megy, ez valami egészen… furcsa és beteg volt, de nem az aberrált, psziché-bomlott, horrorfilmekből megszokott, néha szürreális kegyetlenség, hanem egy jámbor tudatzavar, egy szánalomra méltó, mégis jegesen a szívbe maró beteg film.
Az elmegyógyintézet lakóit nem bemutatja a nézőnek, hanem zavarba ejtőn a részévé teszi, kényelmetlenül közel hozza a szereplőket, akik szinte átfolynak az agyzsigerekbe, aminek a vége az, hogy az irreális képeket nagyon is reálisnak tudom elfogadni.
Vannak filmek, amiket feltétlenül látni kell, de csak egyszer. Szigorúan. Mert, ha többször megnézi az ember, egyrészt oda a varázs, másfelől meg komolyan, valamit lemorzsol a lélekben, lepattint belőle egy darabkát és nem köszönöd meg.
Nem mindenkinek való alkotás ez.