Atyaég, hogy miért maradt ki nekem eddig ez a film és miért nem a mozikban néztem meg? Mindegy, a lényeg, hogy láttam, Desmond Doss-szal együtt imádkoztam, pedig nem vagyok vallásos. Nagyon sok II. világháborús filmet néztem már meg, és az Elit alakulat az egyik kedvenc sorozatom, de ez a film most a Dunkirk után ugyanannyira letaglózó volt, mint Nolan alkotása. Hihetetlen történet egy fiúról, aki a hitével komolyan szinte hegyeket mozgat meg. Az első részben fájt érte a szívem, aztán a harctéri jelenetek alatt meg már levegőt nem mertem venni. És a zene! Nagyon sokat adott a filmhez, akkor és ott facsarta össze a szívem, amikor kellett. És mégis, a végén… a legvégén mosoly gyúlt az én arcomon is, Dossnak, Dossért.