A koreai sorozatok számomra mindig 4-5 résszel hosszabbak a kelleténél, szerintem irtózatosan hajlamosak a történetek elhúzására. Ezért bevallom, van, hogy bele is pörgetek egy-egy részbe, mert annyira nem bírom a tökölést, vagy mert épp érdektelennek érzem egy-egy mellékpár történetét, de ennek a sorozatnak minden percét végig néztem. Mondjuk a közepe táján már kezdtem érezni, hogy kezd nyúlni, mint a rá-gó-gu-mi, és a gonosszal való küzdelem is olyan kis semmilyen, nyúlfarknyi töltelék rész volt, de a sok humor, ami nálam tökéletesen betalált és azok az édes romantikus pillanatok, amit a főszereplők produkáltak, mindezért kárpótoltak. Na meg aztán az is sokat nyomott a latban, hogy nem kellett hozzá papírzsebkendő, boldog és szívmelengető véggel zárult a sztori, úgyhogy jó volt na. Még azt is megkockáztatom, hogy sajnáltam, hogy véget ért.