Borzasztó időket jelenít meg a film, a nyilasterror, majd a vörösök bejövetele. A bizalom szónak ekkor sokkalta nagyobb jelentősége volt, mint napjainkban. Két világ, a férj és az álférj, a feleség és az álfeleség. Muszáj csendben lenni, de ez egyre kevésbé megy, a falnak is füle lehet. De egy idő után nem kell a szerepet játszani, megy az magától is.
Szerintem nagyon jó alakítások, különösen Andorai Péter sokszor skizofrénnek tetsző viselkedése nagyban emeli a lassú, hömpölygő film színvonalát. Érdekesek a képi ábrázolások (pl. a kéklő, lilás színben tetsző havas tájra nyíló ablak, vagy a sok árnyék/fény ábrázolás)…ha belegondolok hogy Hollywoodban ekkor már milyen effekteket használtak (pl. a két évvel korábbi Csillagok háborúja), mégis magyar filmnél a mondanivaló és a látványvilág, a hangok ekkor is élvezhetővé tették a nézőközönségnek.
Végezetül csak annyi: Bíró Jánosné! Bíró Jánosné!