Tetszett, bár láttam már jobbat is ebben a témában – nem is egyet, valószínűleg ezért van az, hogy nem sírtam rajta (legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem azért, mert kőből van a szívem és érzéketlen vagyok, bár az igazat megvallva mondták már.. :D De a Koizorán is úgy bőgtem mintha a kutyám halt volna meg, szóval nem, nem vagyok érzéketlen és kész).
Örültem, hogy végre egyik szereplő sem idegesített. Mayu helyében valószínűleg én is megkértem volna Suzuya hozzátartozóit, hogy spoiler. Annak a srácnak végül is már mindegy volt, bár teljesen érthető a családja részéről, hogy miért nem akarták spoiler A remény hal meg utoljára…
A végén mondjuk elég bizarr az a rész, amikor spoiler totál megölte a hangulatot. :D Még szerencse, hogy nem ez volt a zárójelenet, a kisgyerekek viszont nagyon cukik voltak. :)