A japánokat meglehetősen egyoldalúan ábrázolja a film (nem úgy, mint az amerikaiakat, akik persze mind Egyéniségek!), ez nem tetszett, de azt el kell ismerni, hogy ez egy nagyon jól elkészített alkotás. Szórakoztató, látványos, elgondolkodtató, heroikus stb. – van benne minden. Az apa karaktere is erős: éppen ellentmondásosságától oly eleven és valódi.
Nagyon profi, ahogy a történet első felében a „boldog” békeidők, a másodikban pedig a háború borzalmai jelennek meg teljes töménységükben, egy ilyen hosszúságú filmnél ez elengedhetetlenül szükséges is, hogy ne lankadjon az érdeklődés.