Aranyos, megható, kicsit animés hangulatú animációs film, szerethető szereplőkkel, és súlyos témákkal, amiket nem is olyan rejtetten boncolgat. Nagyon szépen körüljárja a gyász érzését, és a karakterei eléggé az ember szívéhez nőnek ahhoz, hogy végig együtt tudjon érezni velük… akkor is, ha nem kapnak sok időt a képernyőn.
Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy termtudos egyetemistaként néha félelmetes mértékig tudtam azonosulni Tadashi és Hiro szerencsétlenkedéseivel. Mikor a szoba tele van papírgalacsinokkal, mert nincs ötlet a projektmunkára, vagy a 80. tesztet csinálja a karakter, de még mindig nem ért el semmit… nagyon apró részlet, de szívmelengető volt látni, hogy a fiktív szereplők is végigfutották ezeket a köröket, mielőtt feltaláltak valami nagyon szuper és egyébként abszolút lehetetlen dolgot.