Ilyen lelkesen én még képregény-adaptációt sosem néztem. Már az első képkockája megfogott, és aztán egyre csak jobb lett. Imádtam a színészeket, a karaktereket, a dialektust, amiben beszéltek. Csodás volt hallgatni és ezt a látványvilágot nézni is egyaránt. Ha nagyon bele akarok kötni valamibe, az csak az egy kötelező fehér karakter lenne, aki teljesen kilógott a történetből. Nem volt olyan tökös, és belevaló, mint az összes szereplő, a beszédét már nem is említem, kínos volt az egész. Mindenképpen meg fogom még többször nézni, addig pedig hallgatom a zenéjét, ami szintén nagyon jól sikerült darab.