Újabb kötelező film, de amúgy is megnéztem volna.
„Tipikus” művészfilm: nem az a fajta film, amivel leülsz és elvagy másfél óráig. Sokkal inkább az, aminél folyamatosan gondolkodol: „Mit is látok most? Ez mit jelent?” Ebből a szempontból viszont nagyon érdekes. Nem csoda, hogy a legjobb magyar filmek között tartják számon.
Latinovits Zoltánt nagyon szeretem. Egy örökkévalóságig el tudnám hallgatni, ahogy beszél, teljesen mindegy, hogy miről.