Hazaértem, és anya megkérdezte, hogy milyen volt a film. Én pedig nem tudtam semmit mondani. Azt nem mondhatom, hogy jó vagy tetszett, mert bár valóban minden díjat megérdemel a film, amit eddig kapott (és nagyon reménykedünk egy Oscarban is), és tényleg tetszett, ez a film nem jó. Nem jó nézni. Ott ülsz a székben, és végigköveted ennek az embernek a személyes tragédiáját egy másik tragédián belül, és könyörögsz, hogy legyen már vége valahogy, mert egyszerűen nem bírod már tovább, de nézed, mert érdekel. Meg mert az operatőr nem hagyja, hogy ne nézd. Sikerült egy nagyon sokszor filmrevitt témából valami nagyon egyedit kihozni. Végül azt mondtam anyának, hogy tetszett, de nem volt jó nézni. Az pedig mindent elmond, hogy a teljesen teli terem abszolút csendben nézte végig még a stáblistát is.