Az eredeti, régi filmet nem láttam, ezt viszont már legalább 15-ször. Sok filmnél érzi azt az ember, hogy nagyon jó poénok vannak benne, viszont egyszer jó megnézni, másodjára már nem adja át azt a hatást. A Hippolyt viszont egy olyan örök klasszikus, hogy bármikor újra megnézve jót derül rajta a néző, legyen az a 15 éves húgom vagy a 80 éves nagymamám. Ez természetesen nagyban betudható a színészek ügyes játékának, de Koltai Róbert esetében nem volt meglepő, mennyire elragadó lesz az egész.

Update: megnéztem az eredetit is, de az nekem már ingerszegény volt, továbbra is imádom ezt a filmet.