Hippolyt (1999) 69% 173★

Buszos út alatt vetítették le nekünk. Régebben láttam már. Most félkómában láttam, némi filmszakadással. De nem maradtam le semmiről szerintem. :)

Kivételesen sokkal jobban bejött nekem, mint az eredeti, ugyanis egy olyan világban játszódik, melyet értek, mert sokkal közelebb áll hozzám. Ráadásul az eredeti Hippolyt, valljuk be, voltaképpen Kabos Gyula one-man-show-ja volt, nélküle a film maga nem lett volna egy nagy durranás.
Ezzel szemben itt, a poénok nagyon jól ülnek, a színészi alakítások pedig egytől egyig frenetikusak, mindenki kihozza a saját karakteréből a maximumot, és külön dícséretes, hogy senki nem az eredeti színész által formált karaktert próbálja leutánozni, ugyanakkor senki nem esik át a ló túloldalára sem, amikor az ezen való erőlködés rányomná a bélyegét az egész játékra.
Emlékszem, a régi Kossuth-mozi kistermében láttam először anyámmal és unkatestvéremmel, és azonnal az egyik kedvencemmé nőtte ki magát!

Az eredeti, régi filmet nem láttam, ezt viszont már legalább 15-ször. Sok filmnél érzi azt az ember, hogy nagyon jó poénok vannak benne, viszont egyszer jó megnézni, másodjára már nem adja át azt a hatást. A Hippolyt viszont egy olyan örök klasszikus, hogy bármikor újra megnézve jót derül rajta a néző, legyen az a 15 éves húgom vagy a 80 éves nagymamám. Ez természetesen nagyban betudható a színészek ügyes játékának, de Koltai Róbert esetében nem volt meglepő, mennyire elragadó lesz az egész.

Update: megnéztem az eredetit is, de az nekem már ingerszegény volt, továbbra is imádom ezt a filmet.

Őszintén szólva nem vagyok egy nagy magyar filmszerető. Pedig vannak egészen jó alkotások. Éppen ezért ezt a filmet se önszántamból ültem le megnézni. Ennek ellenére még is egész jó volt, és még néha fel is kacagtam rajta!!! Annyi rossz magyar filmet láttam már, hogy felüdülés volt megnézni ezt esküszöm. Persze ez sem top kategória, de az Egy szoknya, egy nadrág (2005) után szerintem érthető a reakcióm. Az viszont biztos, hogy Pogány Judit sokat tett ehhez az élményhez. Imádom azt a nőt!

Színészi játék, poénok minden a helyén. A mai napig jókat tudok mulatni rajta. Alap film! ;)

Ez úgy konkrétan az eredeti megcsúfolása. Az öregek még úgy hozzák is magukat, hiszen jó színészek, csak nem ezt kellene, de az ugye meg nem rajtuk múlik, ám a fiatalok… Hagyjuk… (legyint, balra el)

Ismételni fogom magam, de akkor is így gondolom. Isteni, szórakoztató szuper kis magyar vígjáték. Árpa Attila helyett más Benedeket jobban el tudtam volna képzelni. Eperjes Károly, Pogány Judit és Koltai Róbert csúcs benne. Milliószor újra tudnám nézni, és végig tudnám nevetni. :)

Rengeteg borzalmas magyar film van, aminek a kópiáit el kéne égetni, ez az egyik.

Tudom, tudom, az eredeti jobb. Vagyis nem tudom, mert még nem láttam, de mindenki ezt monda. De szégyen nem szégyen, nekem bejött.
Az igazat megvallva, engem a fiatalok hidegen hagytak, én Koltai Róbert, Eperjes Károly és Pogány Judit miatt szeretem. Hihetetlen milyen jól játszották a szerepüket :)

Az összes rémes 30-as-40-es évekbeli filmfeldolgozások közül azt hiszem ez sikerült a legjobban. Én legalábbis ezt voltam képes leginkább elviselni. Értékeltem, hogy nem játszották túl, nem akarták a régiek hanglejtését majmolni, a saját hangjukat adták a szerepeknek. De azért Terka, azon kívül hogy négyszer elmondta, hogy „Szóval így állunk?” nem sokat tett hozzá a filmhez. Írhattak volna neki ennél frappánsabb szerepet is.