Hyppolit, a lakáj (1931) 87% 201★

Nem tudom melyik hazai alkotás váltotta ki belőlem az évek óta tartó ellenszenvemet a magyar filmek iránt, de most megtört a jég. Még ha az aranykorig is kellett visszanyúlni… van mit bepótolnom, aztán majd úgyis megállok, ha eljutok a 90-es évekig…

Én tényleg imádom a régi magyar filmeket. Olyan kraft volt bennük a maguk egyszerűségében, hogy beszarás. A színész játszott, de tényleg, és nem csak a szavakkal, hanem mimikával, gesztussal, mindennel.
Arról nem is beszélve, hogy még ma is mennyire aktuális a mondanivalója.

Az egyik kedvenc régi magyar filmem. Kabos viszi a pálmát egyértelműen, meg persze Csortos Gyula és a mindig jóképű Jávor Pál. Kedvenc jelenetem az, amikor el kell dönteni, voltak-e az operában, vagy nem voltak :)

Kabos Gyula fantasztikus,korszakának egyik kiemelkedő alkotása.

Szintén magyar filmtörténetre feladott „tananyag”.
Nagyon féltem tőle, de kár volt: mai szemmel nézve is nagyon jó darab, vicces, ötletes, ezerszer jobb, mint a remake. Annak idején nem tudom, hogy mondhatta a média tanárunk, hogy inkább az újat nézzük meg, mert „az eredeti annyira nem lenne szórakoztató.” Baromság! Ráadásul egyetemi órán már kitárgyaltuk és kielemeztük ezt a filmet: ehhez kellett az a társadalmi háttér, ami akkor volt, és ami 1999-re okafogyottá vált.

Klasszikus magyar film. Egy hivatkozási pont. Mai szemmel is szórakoztató volt, bár nekem elég belőle ennyi.

Meg kellett szoknom, hogy többé-kevésbé színházat látok, csak épp filmre véve, mert nekem ilyen érzésem lett tőle. Zseniális egyébként, és 1931-es! Hát hihetetlen. Nem egyszer sikerült hangosan nevetnem, ami nagy szó. A ruhák, a beszédmód, a smink… ó istenem de csodás, hogy ezeket ma is láthatjuk és hallhatjuk. Biztos, hogy ezentúl bátrabban fogok régi magyar filmeket nézni.

Hogy miért is imádom ezt a filmet?
Zseniális színészóriások hozzák benne észvesztően erős alakításaikat. Kabos tökéletesen kispolgári, nevetséges és mégis tekintélyes családfő. Csortos olyan méltóságteljes sznob, hogy azóta sem láttam ilyen karaktert mástól hitelesebben. A mellékszereplők teljes színészi odaadással játszanak akkor is, ha csak pár mondat, pár perc övék a filmből. A humor őszinte, kifinomult és intelligens.
Maga a történet nagyon vicces, eredeti, érdekes, izgalmas, játékos és kidolgozott. A párbeszédek szépek és tartalmasak. A dalok tökéletesen illenek mind zenevilágukban, mind szövegükben az adott jelenetbe éppúgy, mint az egész filmbe.
És akkor kapunk mellé korképet és világképet, úrias viselkedést és kikapcsolódást a fapados restiben, dalárdát és mulatót. Mindet mi szem szájnak kellemes. Megunhatatlan, utánozhatatlan, utolérhetetlen.

Az új változat az egyik kedvenc filmem, épp ideje volt már megnéznem az eredetit is. Aranyos, a poénok hasonlóan megvannak benne, de nekem az új továbbra is jobban tetszik. Nyilván ekkor még nem voltak meg azok a filmkészítési eszközök, lehetőségek, amik az újat még izgalmasabbá, viccesebbé teszik, de nekem épp ezek hiányoztak. Azt hiszem, egyszerűen szükségem van a mai meghökkentésre, elkápráztatásra filmek terén is, nem érem be a fekete-fehérrel. Emellett aranyos volt és nem bánom, hogy megnéztem, de a ’99-es örök favorit marad.

Az egyik legviccesebb magyar film, ami még 90 év távlatából is tökéletesen rendben van. Csortos és Kabos egyaránt hibátlanul viccelik végig a filmet, a története ugyan nagyon a 30-as évek elvárt szabályai szerint alakul, de épp ezért nem is nagyon lehetett elrontani, és az összhatása is fergeteges.