Valahogy nekem ez nem tetszett annyira, mint vártam. Si Won karakterével egy hullámhosszon tudtam lenni, mint szintén elvált szülök gyermeke, illetve más is volt, amit meg tudtam érteni, amivel együtt tudtam érezni. Da Un ezzel szemben egy magára hagyott gyermek teljes, ép családdal, tehát valamilyen okból mindketten szeretetre, elfogadásra vágytak.
Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Da Un megpuszilja Si Wont úgy, hogy közéjük teszi a tenyerét. :D Ez a ki is fejeztem, hogy szeretlek, de nem is akarok ráderőltetni semmit. Persze egyértelmű volt, hogy akar tőle valamit.
Több meghitt, kedves jelenet is volt benne, a történet is jó volt, de nekem valahogy mégsem lett kerek, nem tudom, miért.