Erről szól most a Snitt
Filmzenék
Avatar (James Cameron)
Filmvilág
- Könyv a filmben
Criterion Closet Picks
Middle Finger Moments from Movies
Inuyasha
Premierre várva
Egy-kép-kocka játék
Ázsiai szülinaposok
Mindenféle jószágok!
Donghua
Streamingről általában
Minden, ami Netflix!
Filmes Idézetek Játék
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Fordítgatunk?
Anime
Snittblogolók
Star Trek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Érdekes élmény volt ezt a kis szeletkét is látni a múltból. Egy rakat ember kirobban a kinyíló kapuk mögül (szépen össze lehettek zsúfolva odabent), mindenki megy a dolgára, sokan talán még azt sem tudták, hogy veszi őket a kamera.
Megint romantikus leszek és kalandozok: Érdekes, hogy itt talán még fokozottabban éreztem nemcsak a múlt, hanem az elmúlás, a halál jelenlétét is. Hiszen minden és mindenki halott már ezen a filmen. Képzeljük csak el, hogy a filmen látott emberek sírjai már lehet nem is léteznek, hiszen a hozzátartozók egy idő után nem fizették a sírhely utáni díjat.
Így ha jobban belegondolunk, Lumiére a filmjével konzerválta az embereket az örökkévalóságnak. Némiképp filmes sírt teremtett egy csomó embernek. Valahol azért elég klassz dolog lehetett így fennmaradni. :)