A hosszú zenei betét kivételével, amit nem biztos, hogy ilyen hosszan tettem volna bele, egyáltalán nem volt unalmas. Izgalmas volt és végig lekötött, amit Hitchcock nálam nem minden esetben tud elérni, mert néha hajlamos elveszni a részletekben. A film két órás, mégis végig érdekes. Doris Day-t talál most láttam először filmszerepben és nagyon elégedett voltam az alakításával, Stewartot még mindig egy kicsit szoknom kell. És, amire eddig nem figyeltem fel Hitchcock korábbi filmjeiben, hogy ennek volt egy kis finom humora, amit nagyon élveztem. A templomos jelenet, amikor énekelve beszélgettek, pedig kimondottan tetszett.