Az ember nem is gondolná, milyen komoly, háborús drámákat lehet elmesélni egy animációs filmmel, amíg meg nem nézi a Szentjánosbogarak sírját. Elképesztő, hogy nem is kell ahhoz a valódi halottakat, a valódi pusztulást látnunk, csak annak rajzolt változatát, hogy teljes szívünkből elborzadjunk rá. A legnagyobb előnyének a II. világháborús Japán háttértörténetének bemutatását tartom, ezzel elég ritkán találkozunk a hasonló témájú filmekben. A szívem szakadt meg ezért a két testvérért (azt hiszem, ez a film azoknak mond legtöbbet, akiknek van testvére), főleg Seitáért, aki próbált mindent megadni Setsukonak… Szívszorító volt, de egyszer mindenkinek látnia kéne.