Szentjánosbogarak sírja (1988) 88% 206★

A háborút és annak minden szörnyűségét a civilek, azon belül is egy elárvult testvérpár szemén keresztül láthatjuk. Az otthonuk pusztulása után el kell viselniük a tudatot, hogy egyedül maradtak a forrongó, egyáltalán nem biztonságos világban. Megtapasztalják, hogyan változtatja meg az embereket a háború, kénytelenek a saját lábukra állni, hogy túlélhessék. Seita még maga is gyerek, mégis minden erejét beleadva gondozza testvérét. A Hotaru no Haka prezentálja a II. világháború szörnyűségét, a nyomort, az éhínséget, a betegséget és a halált, ugyanakkor csodálatos példája a szeretetnek, a törődésnek és a gondoskodásnak.

Ez tényleg egy tragédia, rengeteg drámai, megkönnyezős, gyönyörű jelenettel. Nagyon tetszett, ahogy a testvérpár kapcsolatát ábrázolták. Számomra az, hogy láthattuk, még egy ilyen viharvert időszakban is akadnak boldogabb, játékosabb percek (amik nélkül nehezebb lenne reggelente felkelni és folytatni a harcot), keserédessé tette a Hotaru no Hakát.

Az animében végig jelentős hangsúlyt kapnak a szentjánosbogarak, a fényesen tündöklő, de gyorsan elpusztuló lényecskék szimbolikus jelentéssel bírnak. A Studio Ghibli egy csodálatos és megható történetével ismerkedhet meg az érdeklődő. Én még a lelkemet is kisírtam, biztosan nem tudnám újra megnézni, de legalább egyszer mindenkinek látnia kell, akár érdekli a téma, akár nem.

Iszonyatosan erős film. Ezen kívűl csak egy olyan japán filmet láttam ami a háborúról szólt a Szél Támad címűt és az sem volt boldog film de ez. spoiler Örülök, hogy nem gyerekként láttam (megvan DVD-n de valamiért sosem indult el amikor megakartam nézni) nem hinném, hogy eltudtam volna viselni.

A legszomorúbb és legmegrázóbb film, amit valaha láttam.

Végül csak rávettem magamat arra hogy megnézzem… ㅠㅠ

Szerintem én túl sok Victor Hugot olvastam. És mielőtt bárki felteszi a kérdést, meg is válaszolom, miért hozom fel ezt az írót.
Victor Hugo művei nagyon erősen hatnak érzelmileg az olvasóra. Céljuk, hogy megrázzanak, kiborítsanak, hogy érzékennyé tegyenek a világ és az elesettek fájdalmára. Nagyon gyakran sötétek, reménytelenek, és csak megrágják és kiköpik az ember lelkét. Pont az írástechnikája miatt, ahogyan megteremti ezt a hangulatot, Hugo máig az egyik kedvenc íróm… de a könyvei sokszor inkább feldühítenek, mint megríkatnak.
És lehet, hogy aláírtam a bizonyítványomat, ami igazolja, hogy egy teáskanál érzelmi szintjén állok, mert a szentjánosbogarak sírján is inkább dühöngtem, és idegesen ciccegtem, mint sírtam. Seita rendkívüli testvér, bátor, kitartó, hatalmas szíve van, és látszik, hogy mennyire imádja a kishúgát, de mégis, újra és újra azon kaptam magam, hogy úgy látom, az orra elé dugott segítséggel sem él, és paradox módon a büszkesége sodorja a legmélyebb megaláztatásokba. Megint máskor úgy vettem észre, a karakterek attitűdje úgy változik, mint a szélirány, és úgy tűnik, semmi más ok nincs erre, minthogy szegény főhősökbe még egy oldalról lehessen egy isteneset rúgni. Ahogy korábban a Kenshin Seisou-hennél kifejtettem, szeretem a drámát. Nem vetek köveket az íróra, ha áldozatokat hoz a hatásosabb cselekményért. Amit nem szeretek, ha öncélúnak érzem, és kicsit nekem ez volt, ami kiverte biztosítékot a Szentjánosbogarak sírjánál is. Értem, miért tartják zseniálisnak, nagyon erős film, de nekem most a plafonon van az agyam tőle.

Az ember nem is gondolná, milyen komoly, háborús drámákat lehet elmesélni egy animációs filmmel, amíg meg nem nézi a Szentjánosbogarak sírját. Elképesztő, hogy nem is kell ahhoz a valódi halottakat, a valódi pusztulást látnunk, csak annak rajzolt változatát, hogy teljes szívünkből elborzadjunk rá. A legnagyobb előnyének a II. világháborús Japán háttértörténetének bemutatását tartom, ezzel elég ritkán találkozunk a hasonló témájú filmekben. A szívem szakadt meg ezért a két testvérért (azt hiszem, ez a film azoknak mond legtöbbet, akiknek van testvére), főleg Seitáért, aki próbált mindent megadni Setsukonak… Szívszorító volt, de egyszer mindenkinek látnia kéne.

Ha valaki még egyszer azt meri előttem mondani, hogy minden rajzfilm gyerekeknek készült, akkor megnézetem vele ezt.
Nagyon komoly, szomorú, világháborús animációs film két háborús árváról. Életszerű és nyomasztó, dráma. Viszont érdemes megnézni. Tényleg.

Miért kell ezt csinálni??? Miért????

Fájdalmasan gyönyörű. A lelkem egy kis darabja belehalt.

Kerülgettem mint a forró kását, mert gyerekként láttam benne egy jelenetet ami bele égett az agyamba. Azt hiszem pont az elejét kaptam el, mikor az állomáson fekszik a főszereplőnk spoiler. Nagyon szíven ütött akkoriban. Aztán így felnőtt fejjel sem volt jobb… a nyomasztó hangulata amit átadott görcsbe húzta a gyomrom. Tudtuk jól mi lesz az elkerülhetetlen sorsuk, talán ezért is telepedett rám a súlya. Borzasztó volt nézni amin keresztül mehettek az emberek a háború alatt…az éhezés, a hontalanság, a közömbösség egymás felé. Nem fogom újra nézni, sokszor elsírtam magam rajta.