Szentjánosbogarak sírja (1988) 88% 215★

A háborút és annak minden szörnyűségét a civilek, azon belül is egy elárvult testvérpár szemén keresztül láthatjuk. Az otthonuk pusztulása után el kell viselniük a tudatot, hogy egyedül maradtak a forrongó, egyáltalán nem biztonságos világban. Megtapasztalják, hogyan változtatja meg az embereket a háború, kénytelenek a saját lábukra állni, hogy túlélhessék. Seita még maga is gyerek, mégis minden erejét beleadva gondozza testvérét. A Hotaru no Haka prezentálja a II. világháború szörnyűségét, a nyomort, az éhínséget, a betegséget és a halált, ugyanakkor csodálatos példája a szeretetnek, a törődésnek és a gondoskodásnak.

Ez tényleg egy tragédia, rengeteg drámai, megkönnyezős, gyönyörű jelenettel. Nagyon tetszett, ahogy a testvérpár kapcsolatát ábrázolták. Számomra az, hogy láthattuk, még egy ilyen viharvert időszakban is akadnak boldogabb, játékosabb percek (amik nélkül nehezebb lenne reggelente felkelni és folytatni a harcot), keserédessé tette a Hotaru no Hakát.

Az animében végig jelentős hangsúlyt kapnak a szentjánosbogarak, a fényesen tündöklő, de gyorsan elpusztuló lényecskék szimbolikus jelentéssel bírnak. A Studio Ghibli egy csodálatos és megható történetével ismerkedhet meg az érdeklődő. Én még a lelkemet is kisírtam, biztosan nem tudnám újra megnézni, de legalább egyszer mindenkinek látnia kell, akár érdekli a téma, akár nem.

Iszonyatosan erős film. Ezen kívűl csak egy olyan japán filmet láttam ami a háborúról szólt a Szél Támad címűt és az sem volt boldog film de ez. spoiler Örülök, hogy nem gyerekként láttam (megvan DVD-n de valamiért sosem indult el amikor megakartam nézni) nem hinném, hogy eltudtam volna viselni.

A legszomorúbb és legmegrázóbb film, amit valaha láttam.

Végül csak rávettem magamat arra hogy megnézzem… ㅠㅠ

Az ember nem is gondolná, milyen komoly, háborús drámákat lehet elmesélni egy animációs filmmel, amíg meg nem nézi a Szentjánosbogarak sírját. Elképesztő, hogy nem is kell ahhoz a valódi halottakat, a valódi pusztulást látnunk, csak annak rajzolt változatát, hogy teljes szívünkből elborzadjunk rá. A legnagyobb előnyének a II. világháborús Japán háttértörténetének bemutatását tartom, ezzel elég ritkán találkozunk a hasonló témájú filmekben. A szívem szakadt meg ezért a két testvérért (azt hiszem, ez a film azoknak mond legtöbbet, akiknek van testvére), főleg Seitáért, aki próbált mindent megadni Setsukonak… Szívszorító volt, de egyszer mindenkinek látnia kéne.

Ha valaki még egyszer azt meri előttem mondani, hogy minden rajzfilm gyerekeknek készült, akkor megnézetem vele ezt.
Nagyon komoly, szomorú, világháborús animációs film két háborús árváról. Életszerű és nyomasztó, dráma. Viszont érdemes megnézni. Tényleg.

Miért kell ezt csinálni??? Miért????

Szívszorító film egy testvérpár küzdelméről az életbenmaradásért a háború idején… Annyira realisztikusan ábrázolták a háború alatti keserves életet, hogy belehasad az ember szíve.

Fájdalmasan gyönyörű. A lelkem egy kis darabja belehalt.

Azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem: életemben nem láttam még ennyire szomorú és nyomasztó rajzfilmet. Ahhoz képest, hogy ez a kis filmecske 90 perces sincs, a megnézése után nagyjából olyan szívvel kel fel az ember, mintha legalább 3 órán keresztül tartott volna… Sokszor elszorult a torkom, borzalmas volt átélni velük a háború szörnyűségeit és következményeit. Ráadásul így, hogy spoiler, majd rögtön tudjuk a spoiler, végig azon gondolkodtam, hogy spoiler. Mégis szörnyen érintett, mikor „végre” bekövetkezett…
Annyira, de annyira szörnyű volt. És mégis azt mondom, hogy legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell. De hogy én valaha ráveszem-e magam még egyszer, azt sajnos kétlem. Bár nem is lesz rá szükség, mert ahhoz képest elég erősen beleégett az agyamba… pedig egy kicsit jobb lenne felejteni, főleg a hangulatát. Így bárkinek, aki még nem látta, azt tudom javasolni, hogy egy lelkileg erős pillanatában szánja rá magát, mert nem lesz egy könnyű menet…