Code Geass: Hangyaku no Lelouch R2 (Code Geass 8.) (2008–2008) 88% 32★

Komolyan nem hittem, hogy a Code Geass első szériáját felül lehet múlni, pedig de. Az első tizenöt rész hozta a megszokott igényes színvonalat, kifejezetten elégedett voltam addig is, de utána a végponthoz közeledve olyan zseniális megoldások, logikai menetek bukkantak fel, olyan fordulatokat vettek a szereplők és a cselekmények, annyira besűrűsödött az akció és a dráma, hogy minden epizód után leesett állal körülbelül annyit tudtam kinyögni, hogy „Váó!”.

Bár a kezdés rögtön előhívja a szappanoperásnak tűnő emlékezetkieséses módszert, szerencsére a varázs hamar megtörik és nem kell azon aggódni, hogy Esmeralda robotizált változatával kerülünk szembe, ráadásul az egész átmeneti amnéziásdi olyan lényeges momentum, ami nélkül nem lehetett volna tovább vinni a cselekményszálat, amire egyébként is jellemző, hogy brutál jól megkomponált az egész. A stílus és az animácó hozta a formáját, még mindig szépek voltak ezek a karcsú pálcika figurák, bár bizonyos szituációkban viccesek is.

A harcjelenetek akciódúsak és látványosak voltak, mondjuk engem ez a része fogott meg legkevésbé, mert a mechát továbbra is rühellem. Igazából kicsit sem hozott lázba, amikor a tervezők felvonultatták a puccosabbnál puccosabb, erősebbnél erősebb gépeiket és mehetett az erőfitogtatás, hogy melyik ocsmány színű robot a legkirályabb. Szerencsére a küzdelem nem csak abból állt, hogy a repülő mizériák olyan pörgőrúgásokat mutattak be, amit a jó öreg Chuck is megirigyelt volna, hanem keményem ment a taktikázás, ami érdekes volt.

A régi, jól bevált szereplők mellé kaptunk egy rakat újat; kinek fontosabb, kinek jelentéktelenebb feladat jutott, de a gárdát mindenesetre jól megnövelte, volt alapanyag bőven, amivel kavarni lehetett. Volt közöttük olyan, akit nem tudtam hová tenni, de összegészében elmondható, hogy egyikük sem lett a szívem csücske. Két kedvesnek vélt karakterben is hatalmasat csalódtam. Ami még nagyon feltűnt, hogy Suzakuval sem voltam mindig kibékülve,Nunnally viszont személyiséget kapott, aminek örültem. És végre fény derült C.C. múltjára és titkaira is.

Szerettem azt is, hogy a drámai, egyenesen harcias helyzetekbe több szálon csempésztek egy csipetnyi romantikát, éppen csak annyit, hogy emberibb legyen tőle a történet, hogy legyen miért küzdeni, de egyik sem volt gusztustalanul nyálas, maximum szánalmas, de inkább tragikus. Az emberi kapcsolatok terén a barátság még mindig fontos értéket képviselt, Nunnally szeretete ugyanúgy elsőrendű volt, mint a Code Geass első évadában. Lelouch nem veszítette el ezeket a kapcsokat a világhoz, ugyanakkor egyre elborultabb és zseniálisabb lett. Emellett nagy szót kapott az emberi természet milyensége, úgy általánosan, hogy lehet-e békét teremteni és ha igen, milyen módon, hogy mit tehetünk a jövőért és, hogy mindenki maszkokat visel. De ezek az alapigazságok sem voltak erőszakosan a képünkbe tolva, hanem mindent úgy és akkor vettek elő, ahogy és amikor kellett.

Bonyolítottak a politika szálon, illetve az egész Geass-kérdéskör központi szerepet kapott. Ebből nekem mondjuk már kicsit elegem volt, mert kezdtem unni. Viszont ennek segítségével minden felmerülő kérdésre választ kaptunk, így lezárt témákkal vághattunk neki az utolsó epizódoknak. Szerintem teljesen korrekt lezárás volt, amire lehetett is számítani, de nem gondoltam, hogy így és ilyen formában oldják meg a konfliktus lezárását. Ám amikor magyarázatot kaptunk, akkor elismertem, hogy ez bizony nem csupán ötletes és logikus, de egyben zseniális is.

Még pár kósza gondolat; nagyon jó volt, hogy Lelouch-nak akadt egyenrangú ellenfele. Kellően drámai volt, potyogtak a könnyeim, köszönhetően többek között a remek köztes zenéknek. Az openingek és endingek most nem voltak szerintem kiemelkedők. Charles életfilozófiája is elég szájhúzósra sikeredett. Ezen kívül ami még tényleg zavart, az a sok kavarás, hogy végtére is ki melyik oldalon áll, és több ponton kegyetlenebbnek éreztem, mint az első évadot.

De az biztos, hogy kiváló történettel és magvalósítással rendelkezik, nem sablonos vagy unalmas, nincs tele fillerekkel, ugyanakkor mindenből van benne egy pici, és a műfajok kavalkádját is igényesen hozza.

Sajnos az a bizonyos túlzás negatívba ment át. A lovat se látták már a készítők a túloldalról.
Pedig az eleje biztató volt, sőt nagyon tetszett. De az utolsó kb 5 részt már nem tudtam hova tenni. Én nem álltam fel elégedetten a székből, de sok kavargó érzést hagyott hátra. Sokáig megmarad a fejemben.
Így tulajdonképpen elérte a célját. Még mindig érdekelne egy folytatás. Persze ahol tudjukki is van.

Bajban vagyok ezzel a Code Geass 2.évaddal, mert nem bírom eldönteni, hogy jobb-e, vagy gyengébb az első évadnál. Sok szempontból sokkal jobb. A történet sokkal kidolgozottabb és összetettebb, és sokkal kegyetlenebb, mint az első évad volt. Lelouch karakterfejlődése példátlan animék terén, a lezárás pedig máig a legjobb anime lezárás, amit életemben láttam.
Azonban, az tagadhatatlan, hogy a közepére ellaposodik a sztori. A tizedik rész környékén első nézéskor és most, újranézéskor is elakadtam.
De ne szaladjunk ennyire előre! A sztori ezúttal sokkal kevesebb mellékszereplőt tartalmaz. Ugyanazok a mellékszereplői, mint az első évadnak, viszont itt már nem lesz túl sok szerepük. Ez a második évad csak és kizárólag három karakter köré épül. A mellékkarakterek közül Kallen, Nunnally, Schneizel, Ougi, Viletta, Rolo, meg még mások is kapnak sok szerepet, de ez az évad ténylegesen három karakter köré épül.
Az egyikük Suzaku, aki az első évadban egy erős, de naiv harcos volt, akinek feltett szándéka volt egy olyan világot teremteni, ahol egyenlőség van. Gyakorlatilag ugyanazt akarta, mint Lelouch, csak míg Lelouch háborúval akarta kivívni a békét, akkor Suzaku… nos, békével. Belülről akarta megváltoztatni a rendszert.
Azonban az első évad végén történt dolgok hatására ebben az évadban egy bosszúvágytól fűtött, erőskezű, depressziós katona, aki az egész sorozat alatt az idegösszeomlás szélén áll. spoiler Így erre az évadban a legerősebb Suzakut mozgató érzés az a Lelouch iránti gyűlölete.
CC is egy nagyon érdekes karakter. A legdurvább múltú animekarakter, ezt ki merem jelenteni. A karaktere is nagyon kedvelhető, de a hármasból talán ő volt a legkevésbé érdekesebb.
És végül Lelouch, aki egy borzasztóan komplex főszereplő, és továbbra is zseniális. Egy borzasztóan kegyetlen diktátor, ha arról van szó, de minden egyes epizódban tudja bizonyítani, hogy nagyon emberi. Törődik a saját embereivel, a barátai iránt érez szeretetet (nem úgy, mint egyes más animék főszereplői, aki olvasta az első évadhoz írt értékelésemet, tudja, kiről beszélek), és továbbra is a húga, Nunnally boldogsága az egyetlen célja. Ebben az évadban a drámája pedig adott, hisz úgy indul, hogy már elvesztette Nunnally-t. spoiler
Nagyon komoly kérdéseket pedzeget ez az anime, és nagyon komoly dolgokat üzen. A cél vajon szentesíti az eszközt? Egy teljes országot, és tulajdonképpen a fél világot elnyomó diktatúra ellen fel lehet lépni diktatúrával? Mennyivel vagyunk jobbak náluk, ha mi is elnyomjuk őket?
Pedzegeti az élet és a halál kérdését. Felteszi a kérdést, hogy mennyit érdemes feláldozni a számunkra fontos dolgokért.
Ezt az animét nagyon nehéz nézni. Borzasztóan kegyetlen, egész végig az, már csak ha a karakterek múltját (leginkább CC), fejlődését (Suzaku, Lelouch), vagy esetleges halálát (spoiler) nézzük. Ez a mű olyan szinten rátelepszik az ember lelkére, ahogyan arra egy mű sem képes.
Az évadot ért negatív kritikák sokszor az utolsó négy részre irányultak, amit soha nem fogok megérteni. spoiler
A vég. Ha megkérdeznétek, hogy szerintem melyik a legjobb, vagy a legszomorúbb animevég, amit láttam, a Code Geass-ét mondom. Kifejtem.
A legjobb, mert minden szála el van varrva, végig izgalmas, és – ami a legfontosabb – konkrétan a legnagyobb animés fordulatot tartalmazza ez a sorozat. Sőt, igazából még nem is láttam másik animét, ami ilyen plot twistet tartalmazott volna. Konkrétan az államat kerestem a padlón.
Emellett a legszomorúbb, mert egyáltalán nem ad feloldozást. Mindenki látott már sad endet, nem arról van szó. De mindegyik sad end ad valamilyen pozitívat is mellé. Azonban a Code Geassben nincs ilyen. spoiler Tehát nyers szenvedés lengi körbe az utolsó részt.
De ez adott értelmet az egész sorozatnak. Lelouch spoiler tette teljessé az egészet. Ez volt az egész fő üzenete.
Pont ezért nem értem egy olyan folytatásnak a létjogosultságát, ami spoiler
Az animáció továbbra is ritka ronda, a zenék pedig továbbra is kimagaslóak, bár az első évadban jobb OST-ket kaptunk.
Az openingek mérföldekkel tűrhetőebbek, mint az első évadé (az egész sorozat op 1-éhez, a Colorshoz egyik sem ér fel, de az évad 2.openingje kifejezetten jó lett, és az első is… hallgatható), de az endingek nem ragadtak meg bennem.
Negatívumhoz talán a főgonoszt, Charles-t tudom felhozni. Ritka unalmas és lapos figura volt.
Szóval ez a Code Geass. Top 5 szintű nagy kedvencem, az egyik legjobb anime, amihez szerencsém volt. All Hail nektek!

Ezt az évadot is nagyon szerettem, habár néhány rész kevésbé kötött most le. Úgy éreztem, mintha a közepe felé kicsit ellaposodott volna, de aztán csak úgy jöttek a fordulatok, én meg kapkodtam a fejem.
Itt talán még inkább érezhető volt mennyire húsvérek a karakterek. Egyikük motivációját sem lehetett egyértelműen jónak vagy rossznak mondani. Kifejezetten szerettem Rolo szálát, aki annak ellenére, hogy kb egy cuki gyilkológép, végső soron mégis csak szeretetre vágyott. Ki kell emeljem még Kallent, aki annyira menő csaj, hogy érik róla egy fanart. :D Na de tényleg. Azon kevesek közé tartozott, akik valóban értették Leloucht,és hát az utolsó jeleneteik…. MIÉRT???
Suzaku az elején bevallom kicsit idegesített, és kezdtem azt hinni, hogy nem fogom kedvelni ebben az évadban, de aztán ő is megtalálta az útját, a sorsa pedig… ehh inkább nem írok semmit. Imádtam.
És akkor Lelouch. Én annyira imádom ezt a srácot. Elképesztő intelligens, totál ambivalens, és közben pontosan tudja, mit akart. Tökéletesebb utat nem is futhatott volna be, és külön boldog voltam, amiért útjaik egy ponton összeértek Suzakuval.
Szóval nagyszerű volt, még úgyis, hogy a végét leszámítva kicsit gyengébbnek éreztem az első évadnál. Biztosan újranézem egyszer. Lelouch pedig repül a kedvenc fikciós karaktereim közé.