Gasaraki (1998–1999) 50% 1★

Ergo Proxy? Serial Experiments Lain? Nem. A Gasaraki most átvette tőlem a „legnehezebben követhető anime” kitüntetést. De ez nem jelent túl sok jót…

A Gasaraki egy végig ugyanabban a tempóban haladó, lassú lefolyású, intelligens, Neon Genesis Evangelion ihletésű háborús mecha anime, melynek rendkívül összetett, fordulatos története egyszerre foglalkozik egy fiktív háborúval, bonyolult politikai cselszövésekkel, a tradicionális japán értékrenddel, és különböző filozófiai kérdésekkel. A (komolyabb) rendezési hibák ellenére többnyire konzisztens (mert amúgy végig azt a hatást kelti, hogy nem történik semmi..) és érződik rajta az igényesség. A készítők alaposan átgondolták, hogy mit is szeretnének csinálni, sehol sem vették félvállról a dolgot.

Másképpen nehéz mű, mint a fentebb említett címek: nem merül olyan filozófiai mélységekbe, és nem tesz rá erre még egy lapáttal a rengeteg utalásával, mint az Ergo Proxy; nem is kell saját magunknak összeraknunk az egész történetet, mint a jövőbe látó Lain esetében. Igazából nem is olyan nehéz, hogy csupán egy lapon lehessen említeni a másik hárommal. Itt majdnem minden ott van a szemed előtt, csak nagyon kell figyelni, és valahogyan befogadni. Na ez nekem nem igazán sikerült. Rengeteg információt zúdít a néző nyakába pihenőt sem tartva. Nagyon sok karaktere van, és az anime a történetre fekteti a hangsúlyt, ezért személyiségük, jellemük nincs kidolgozva. Még csak azt sem mondanám, hogy felszínesek, mert jellemezni sem lehetne őket, bábok szintjén vannak. Megjegyzésük is elég nehéz feladat volt, aztán egy ponton így is belekavarodtam, mert már nem tudtam, ki melyik oldalon áll, mit miért csinál, hogyan érez éppen, és ráadásul annyira unalmasnak találtam a sorozatot, hogy a sarokban lévő pók is elvonta róla a figyelmem. A másik három elvont animét pont azért sikerült megértenem (hiába sokkal bonyolultabbak mint ez), mert végig lekötötték a figyelmem és meg is akartam érteni őket, ezért megmozgattam minden agytekervényem. A Gasaraki-t már sok helyen inkább elengedtem, mert hiába próbáltam odafigyelni, csak a fejem fájdult meg.

Érdekes lesz a következőket pont tőlem olvasni, mert más műveket folyton a „hiteltelen” szóval kritizálok. Itt viszont a háborús szál annyira reálisan (és érzelemmentesen) volt előadva, hogy azt már hibának vettem. Vagy kell egy kis felnagyítás, vagy pedig erős / egyedi rendezés, másképp nem lesz érdekes. Elmondhatatlanul monoton, és részben ez tette annyira unalmassá a sorozatot.
A történetmeséléstől sem vagyok elragadtatva:
1. Gyakran ahelyett, hogy megmutatta volna a történéseket, inkább felmondatta a karakterekkel. ("Tell, don't show" eset)
2. Narrálás helyett: Bekapcsolták az animében a híradót, és onnan értesültünk a dolgokról. Nem lenne baj, de jelen esetben csak rontott a hangulaton.

Hangulatkeltés szempontjából iszonyatosan gyenge volt szerintem, nem meglepő, hogy mennyire unatkoztam a nézése közben. A rajzolást / animációt illetően megérdemli a dicséretet: Habár némelyik karakter elég csúnyácska, azon kívül minden rendben volt, főleg az igényesen megrajzolt robotok; szerencsére akkoriban nem volt menő a CGI, és nem sajnálták rá az időt vagy pénzt tudom is én. Az OP-ED páros az egyik legjobb, amit valaha hallottam. Háttérzenék terén erősen úgy rémlik, hogy az első részekben feltűnően keveset használt, aztán ez talán változott (a történetre is alig tudtam odafigyelni, nemhogy erre). Az anime nézése közben egyáltalán nem tűnt kiemelkedőnek, nem kaptam fel a fülem egy felcsendülő dalra sem, de most külön is meghallgatva azt mondom, hogy nem rossz.

Gondolom nem meglepetés, hogy összességében nekem nem tetszett. A Gasaraki egy összetett, metaforikus történet, telis tele lehetőségekkel, de eszméletlenül szürke és unalmas megvalósításban, jellegtelen zombi-karakterekkel. Wasted potential.