Gunslinger Girl (Gunslinger Girl 1.) (2003–2004) 84% 5★

Most olyan nehéz írni bármit is erről az animéről, mert nagyon szíven ütött az utolsó rész. Lehet, hogy én lettem érzékenyebb mostanában, vagy sikerül olyan animéket választanom, amelyek mélyen megérintenek, vagy mindkettő együttesen igaz… én ezt sem tudtam sírás nélkül végignézni, főleg az utolsó, évadzáró részt. Ott aztán előtört minden. Ilyen csodás de fájdalmas lezárást is csak a japánok tudnak komponálni. A hatás megdöbbentő.Legutóbb ezt a Sword Art Online egyik jeleneténél éreztem, és akkor is nehezen tértem magamhoz. (gondolom vannak néhányan, akik tudják, melyik jelenetről és kiről beszélek)
Ez az anime nem akció, az csak a körülmények összekapcsolásához szükséges felszín. A dráma és a lélektan dominál a 13 rész alatt, nézetek csapnak össze sorsok felett. A Társadalmi Jóléti Társaság egy titkos kormányszervezet Olaszországban. Ők a „jók”, ahogy mondani szoktuk, hiszen a nevük is ezt támasztja alá, miért is kételkednénk? De ez, a puszta név a jéghegy csúcsa, ami szabad szemmel látható. Ez a szervezet gyerekeket használ fel arra, hogy a kormány piszkos munkáit elvégezze. Olyan gyerekek kerülnek az intézetbe, akikről lemondtak, vagy halálos betegek. De ezzel vajon mennyire mentik meg az életüket? Gyerekeket változtatnak gyilkológéppé, és egyfajta fratello-szimbiózist alakítanak ki a gyám és a gyerek között. A szörnyű az, hogy a felügyelők nagy többsége nem élő, lélegző emberi lényként kezeli a kicsiket, hanem lélektelen gépként. Pedig láthatjuk, hogy mind az öten, Henrietta, Triela, Rico, Claes és Angelica, amikor vége a bevetésnek, hétköznapi kislánnyá változnak, akik együtt sírnak, nevetnek és játszanak plüssökkel, olykor az eget kutatják hullócsillagok után. Rácsodálkoznak a világra. Ezt a részét is ismerni szeretnék. Egy gép így viselkedik? José felismeri a szeretetigényt, így Henrietta különös helyzetbe kerül, és egy szörnyű tapasztalat a többiek szemét is felnyitja. Bár eszközként használják ezeket a gyerekeket, ami engem mélyen felháborít, az érzéseiket nem vehetik semmisnek. Egyszer történt ez meg, annak pedig végzetes következménye lett. A nevelők és a gyerekek kapcsolatát is szépen bemutatja az anime, hogy meddig tart a ragaszkodás, hol kezdődik az igazi szeretet? Mind az öt kislány külön kis egyéniség, különböző személyiséggel. Mindegyikük előéletét részletesen megismerhetjük. Így a harag csak gyűlik bennünk a világ kegyetlensége láttán. Hogy mik meg nem történnek a „jó” oldalon. A nyitó és záró kép szépen keretbe foglalja a történetet. A zene, ami az opening alatt szól, épp annyira szép de egyben depresszív, mint ahogyan maga a történet is. Összhangban vannak egymással. Az ending pedig midezt levezeti a maga melancholikus ritmusával. A grafika, a képi világ nagyon szép, és részletesen kidolgozott. Ez az anime nem emészthető könnyen, és rengeteg elgondolkodnivaló marad a zárlat után, melyben ironikus módon felcsendül az Örömóda, melyet a lányok kezdenek énekelni, majd aztán német nyelven folytatódik egyre hangosabban és hangosabban. A hatás nem marad el. Annak ajánlom ezt az animét, aki szereti a pszichológiát, és a fejlődéslélektan valamint a kondicionálás rejtelmeiben szeretne elmélyülni, mert remek „tanulmányi” alapot nyújt ahhoz, mit hogyan kell, és hogyan nem kellene csinálni. Karaktereken keresztül szemlélteti a lélektani folyamatokat, miközben te is befogadóvá válsz és azonosulsz a szereplőkkel. Nem egy könnyű utazás, hanem inkább analízis az emberi lélek legmélyéről.

Elképesztően megrázó és kemény mű, az akció brutális, de nem ez a lényege, hanem ami mögötte van, ahogy a jellemek, a történet komolysága előadódik, és ami brutálisabb, mint bármelyik lövöldözés a sorozatban. Nagyon érdemes, de csak akkor, ha bírjuk a végletekig elnyújtott (noha nem igazán eltúlzott) drámát.