Gunslinger Girl: Il Teatrino (Gunslinger Girl 2.) (2008–2008) 85% 2★

Ez az évad élénkebb volt, a zene ütemesebb, dinamikusabb. Két openinget is kapunk. A színek élesebbek, az animáció is megváltozott, de nekem így is tetszett. A hangulat megmaradt, és sem a dráma, sem a lélektan nem került ki a középpontból. További karakterek életét ismerhetjük meg, újabb szereplők kerülnek be a történetbe, mindez azért, hogy megvizsgálhassuk, és a saját szemünkkel lássuk, a valóságnak hány arca és árnyalata van. A sok szemszögből megvilágított események épp elég gondolkodnivalót adnak nekünk. Míg az előző évadban Henrietta és José volt inkább fókuszban, itt Triela és Claes lesz az, akiről sok mindent megtudhatunk. Nagyon örülök annak, hogy legalább Claes-nek viszonylag normális tini-kor jutott, mert őt felmentik a harcok alól. Pinocchio és két terrorista társa Caterina és Franco is kilép elénk. És akkor máris rengeteg kérdőjel villan fel előttünk. Caterina személyéről például, aki azért lett aktivista, azért szippantotta be a terror világa, mert bosszút akart állni édesapja halála miatt. Viszont a gyilkolástól irtózik, és nem is ölt sosem. Vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, mert jószívű lány, aki egy szebb, élhetőbb világot szeretne, de ez nem fér össze a terror eszméivel. Francót, a társát nem tudtam szeretni, pedig őt sem mutatja eredendően gonosznak az anime. Ezek a fogalmak amúgy is értelmüket vesztik, és átértékelődnek. Pinoccho is egy áldozat, akit bérgyilkossá nevel a gonosz társadalom. Pedig egy rendes kölyök, tele érzelmekkel, amiket elfojt magában. Ám a lányokkal ellentétben ő sajnos ártatlan embert is meggyilkolt. Emiatt azóta is lelkiismeretfurdalása van. Ez egy ördögi kör nála, ugyanis amiatt is furdalja a lelkiismeret, hogy nem tud szabadulni ettől az emléktől. A gonosz és aljas világ kulisszái feltárulnak, és lerántanak a mocsokba. Triela történetét látva könnyes lett a szemem, de közben a kezem mindvégig ökölbe szorult, annyira felháborodtam. Az anime nagyon hitelesen, kendőzetlenül mutatja be a borzalmakat, az embercsempészetet, a drogkereskedelmet és még sok mindent. Ellenük harcolnak a lányok és a felügyelők. Örültem nagyon, hogy a fratello-kapcsolatok egyre szorosabbak, és a ragaszkodás már jócskán igazi szeretetté változott. Az intézetben dolgozók mindent megtesznek azért, hogy a kislányok a gyerekkorukból is visszakapjanak valamennyit. A rossz emlékeiket elzárva tartják előlük. Triela és Hilshire kapcsolata olyan mély és szomorú, mégis optimista végkifejletet ígér. Megtudhatjuk, miért ragaszkodik annyira a lányhoz. A Pinocchio-allegória végigvonul az egész történten, és itt nem csak egy karakterről van szó. A személyiségek kiforrnak, élettel telnek meg. Részről részre láthatjuk, hogyan lesznek egyre emberibbek, míg végül teljesen azzá válnak, még ha a testük egy részét fém alkotja is. A szívük megtelik az élet szeretetével. Triela, aki kicsit idősebb már, mint a többiek, ismeri fel először mi is az a szerelem és a becsület. Pinocchiot ő változtatja emberré.
Ez sem egy könnyen emészthető anime, durva kórrajzot tár elénk a világ mocsokságáról. A háttérben ott pislákol azonban a fény, melyet igyekszenek egyre fényesebbé és fényesebbé varázsolni ezek a kis hősök.