Mahou Shoujo Tokushusen Asuka (2019–2019) 69% 7★

A mahou shoujo kihíváshoz kerestem potenciális jelölteket, így ezt az animét is beválogattam, és gondoltam, miért ne vegyem előre, ha úgy is érdekel. Mint utóbb kiderült, a gépemen lapult már egy ideje, de totál elfeledkeztem róla. Nézzük csak.
Ez az anime egyszerre rázott meg és gondolkodtatott el. Az, hogy néhol próbál vicces lenni, csak a feszültség levezetésére szolgál, de nem mindig sikerül elérnie a kellő hatást. Olykor a poénos jeleneteket oda nem illőnek éreztem. Szerencsére nem volt sok benne, a hangvétel végig valóságszagú és sötét maradt, fényt csak a lányok segítőkészsége és a világba vetett reménye vitt bele. Hogy mégiscsak el kell jönnie annak a békének, semmi rossz nem tarthat örökké. A túlzottan realista, véres valóságot kapjuk terítéken, néha már-már gyomorforgató módon. Az ellenség mindegy, hogy egy másik ember, vagy egy idegen faj, a kegyetlenségre akkor sincs mentség. Az anime sorra mutatja be a lányokat, akik szintén öten vannak (már csak), de nekem jó adag hiányérzetem volt. A teljességhez hiányzott volna még 5-10 rész, hogy szépen levezethessék az eseményeket. Kapunk egy lezárást, de ebben mégis ott lappang a folytatás lehetősége, mivel rengeteg kérdés nyitva marad. Mégis ki az a királynő, aki mindegyik lánynak ismerős? Nekem van egy tippem a személyazonosságát illetően, de ha valóban ő az, akkor meg kellett volna indokolni, miért és hogyan és mikor…? Szóval értitek :)
A karakterek amúgy szerethetőek, azonnal meg lehet kedvelni őket. Az én kedvencem az orosz lány volt, és Chisato – az ellentmondásos jelleme miatt. Én nem tartom őt gonosznak, inkább a körülmények, és egy felsőbb hatalom áldozata. Személyisége szépen fel van építve lélektanilag, talán az övé a legösszetettebb. Asuka a valóság elől szeretne menekülni, de az mindig utóléri, és be is előzi, így kénytelen kibékülni a múltjával. Kurumi okozta a legnagyobb meglepetést számomra. Látszólag egy szerény, szótlan, félénk kiscsaj, de mégis őt tartom a legfélelmetesebbnek. Nem igazán szeretnék az ellensége lenni. Van egy másik oldala is, amitől a hideg rázott. Brrrrr. Egy pszichopi* bocsánat… pszichoszöszi is képviselteti magát, aki valóban zakkant, és jobb nem az útjába kerülni. A vérengzésben azt hiszem ő az éllovas, megadom neki az aranyérmet. Mia abszolút nem lacafacázik, és a lelkiismeretfurdalást is zsebre teszi, ha a maffiáról vagy világhatalomról álmodozó szemétládákról van szó. Tamara, igen én őt szerettem a legjobban. Hideg, csendes, de nagyon jó bajtárs, aki jó adag szeretethiányban szenved. Bár látszólag visszahúzódó, igenis igényli a szeretetet és törődést. Sajnos Lau Peipei-ről nem sokat tudunk meg, de amit igen, attól nézünk egy nagyot… és épp emiatt igénylem a folytatást, hiszen benne is van potenciál.
Az anime látványvilága szépen kidolgozott, CGI mentes, elég sok vér folyik, és sajnos a kegyetlenséget is kendőzetlenül mutatja be. A jellemeket lélektannal festik át, így megkönnyítik számunkra az azonosulást. Az iskolai színben Nozomi és Sayaka képviselik az átlagembert, akik sajnos nem maradnak érintetlenek a külvilág harcaitól. A bátorság és a hősiesség egy másik szintjét mutatják be az alkotók az ő szerepeltetésükkel. Kiderül, hogy aki gyengének hitte magát, mégis mennyire erős. Nem kell ahhoz szuperképesség, hogy a hétköznap kis hősévé váljunk, elég csak annyi, hogy nem hagyjuk magára barátunkat a bajban. A történet nem ült le egy helyen sem, szépen robogott előre, sőt még roboghatott volna tovább is, ugyanis a sztori igényli a folytatást. (Én nemkevésbé…) Az opening és az ending komor melankóliája is beleillett az összképbe.A zene mindvégig idomult a cselekményhez, a dalokat is szerettem, egyszer sem tekertem át őket. Persze hibái vannak, de mindent összevetve egy nézhető, izgalmas, vérben nem szűkölködő, érdekes és szimpatikus karakterekkel tarkított mahou shoujo anime, erős idegzetűeknek.

Nyomasztó hangulatú sorozat. Érdekes mód talán épp ez fogott meg benne. Az epizódokat nézve átéreztem milyen lehet folyamatosan fenyegetettségben élni. Amikor egyik pillanatban még vásárolgatunk, fagylaltozunk, strandolunk, a következőkben pedig bűnözők, terroristák, szörnyek csapnak le és körülöttünk hullanak az emberek. Hőseink vidám pillanataiban is mindig jelen van egy árnyék, amit éreznek és ki is mondanak: ki tudja meddig tart a béke és öröm? Az iskolás lányok gyerekes világa, a mágikus lányok habos-babos ruhái, a „tündérek” cuki állatalakja csak jobban kihangsúlyozza a könyörtelen gyilkosságok, kínzások, az emberi élet semmibevételének iszonyatát.
A történet nem bonyolult és teljesen lezáratlan, gondolom lesz folytatás. Viszont több helyen is úgy éreztem, hogy több idő kellett volna bizonyos dolgok kibontására. Egyes részeken mintha csak átrohantak volna, volt jelenet amit erőltetettnek is éreztem.
Viszont a főszereplő, Asuka tépelődésével kissé sokat foglalkoztak. Szépen felépítették, visszaemlékezésekkel bemutatták, hogy miért is szenved, de nekem valahogy mégis mesterkélt maradt, olyan ember aki csak a saját bajaival foglalkozik, más szenvedését, áldozatát nem látja meg. Szerencse, hogy Kurumi a megfelelő pillanatban helyreteszi. Kurumi összetett és zavarba ejtő személyiségét jóval kevesebb visszaemlékezésből és megszólalásból kell megértenünk, mégis szerintem, az ő indokait sokkal jobban sikerült bemutatni. A kedves felszín alatt igazán félelmetes, de egyben érdekes is. Chisato átalakulásának bemutatása sajnos kimaradt lehetőség, olyan gyorsan lezavarták az egészet és ő látszólag annyira könnyedén csinálta végig, hogy az nekem nem volt hiteles. Talán a legjobban nekem Giess alakja tetszett. Ő igazi borzalmakat követett el korábban, mégis mintha épebb maradt volna a személyisége mint a mágikus lányok többségének. Ráadásul nagyon érdekes ellenpontja ezeknek a lányoknak, ő emberként, kényszerből lett gyerekkatona, alávaló érdekek szolgálatában. A mágikus lányok nemes cél érdekében lettek harcosok, de tulajdonképp ők is gyerekkatonák, akiket a képességük miatt „soroztak be”. Csak ebben tudtam átélni Asuka vívódását, mert ő gyerekként valóban szeretett volna mágikus lány lenni, de nem tudta, hogy ez számára mivel fog járni. Sacchu tündérként (igazából talán valami félig (?) mesterséges lényként) segíti hőseinket. Nos, egy zöld nyakkendős, repülő egér elég sajátos szereplő, még szerencse hogy legalább van pár jó beszólása és jelenete. A legidiótább (a szereplők szerint is) Tabira tábornok. Őt csak scifi olvasóként azzal tudom menteni, hogy emberként nem érthetjük meg sose egy idegen lény viselkedését.