Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

495 zóna filmekről »


Mozipremierek

Balhés nyaralás (2024) Spermageddon (2024) A végső rítus (2025) Superman (2025) Egy kis senki Putyin ellen (2025) Oxana (2024) Tűz a tengerparton (2024) Vágtázó lovakról (2024) A sötétség szelleme (2024) 28 évvel később (2025) Jurassic World: Újjászületés (2025) Miley Cyrus: Something Beautiful (2025)

Streamingpremierek

Katie Taylor vs. Amanda Serrano 3. (2025) Nincs hozzád fogható (2025) Dani Rovira: Megéri (2025) Egységben az erő (2025) Álomesküvő Madeával (2025) Zombik 4.: Vámpírok hajnala (2025) Parlagon (2024) Emlékezetes utazás (2025–) A hét mackó (2025–) A téglafal (2025) Túl sok (2025–) Leviatán (2025–)

Random kedvcsináló

Ookiku Furikabutte (2007–2007)

Az Oofurit évekkel ezelőtt ismertem meg, amikor az egyik Mondóban írtak róla, de akkor annyira nem foglalkoztam vele. Aztán nem rég belefutottam egy amv-be, úgyhogy újra előkerestem, és belefogtam.
Az biztos, hogy minden tiszteletem Abénak, hogy nem csapta le Mihashit, mert oké, hogy olyan volt a természete, amilyen, de néha egy picit már sok volt. Viszont amikor végül megtalálták a közös hangot és nevezőt, tökéletes páros lettek, szinte legyőzhetetlenek. És ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett az animében, mert igen, néha előfordul, hogy a főszereplő csapat veszít, de ez előfordul, és ez adta meg igazán a valósághű vonalat.
Az mondjuk annyira nem tetszett, hogy 1-1 meccs el lett húzva több részig, de az is igaz, hogy így minden szereplő gondolata, amit különben mellőzni kellett volna, hangot kaphatott, és jobban megérthettük, hogy a szereplők érzelmileg min is mennek keresztül a meccseken.
Különleges anime volt, gyönyörű grafikával és fantasztikus zenével.