Jókislány (2024) 53% 49★

– Abuzált téged, ugye tudod? Megalázás, alávetettség, uralom… bárhogy is akarod hívni. Csak neurotikus, igaz? A női mazochizmus nem más mint a férfiak fantáziája.
Ez egy férfi koncepció…
– Nem. Nem, tévedsz. Ez… ez egy idejétmúlt gondolat.
– Elavult gondolat?
– Igen, ez egy idejétmúlt elképzelés a szexualitásról.

A fenti idézet a film lényege. Mindenki érezzen és gondoljon ezzel kapcsolatban amit csak akar. Jogában áll. Akár tényként is felfogható. Csak körül, vagy akár tükörbe kell nézni. Ez a jelenség, vágy, igény, vagyis a női mazochizmus virágkorát éli.
És ehhez mérten, ez a film rettentően gyáva. Rosszak a színészek, rosszak a monológok, gyengék a képek, gyenge a vágy, az akarás, nincs köztük semmifajta kohézió, nincs benne semmi, ami arra sarkallna, hogy elmosolyodj, elszörnyülködj, imádj, gyűlölj vagy akár bármit is érezz a történésékkel, a fent felvázolt jelenség kapcsán.
Gyáva, alja, rossz, vérszegény. És Nicole Kidman vonaglása végleg visszataszító látvány ebben a szerepben. Köze se volt hozzá. Nem is érezte se magáénak, se fontosnak ahhoz, hogy képes legyen eljátszani.
Szerintem botrányosan rossz feldolgozása egy rendkívül érdekes és nekem pl. iszonyú fontos témának. Nem ajánlom.
Ha valamit ajánlok a témában, az ez:
A titkárnő (2002)

Megvan az idei év legfeleslegesebb, legcringe-ebb filmje…

nem tudom érdemben ajánlani, max. azért, hogy ha valaki hasonló témára vágyna .. akkor ne ezt nézze, hanem kutakodjon még egy kicsit…

az a baj, hogy az ötlet nagyon jó lenne, csak a kivitelezés nem jött össze… kezdve a pasi színésszel…
nekem egy komolytalan, hisztis hülyegyerek jött le a játékából..
nem volt sem izgi, sem domináns.. sem férfias.. sem sexi .. én abszolúte nem éreztem benne semmi megmozgatót… viszont, éreztem közben a kínosságot… azt a fajta érzést… ami rém kellemetlen… és imádkoztam, hogy legyen már vége…

aztán, ott van Nicole Kidman…
jól állt volna neki ez a szerep.. a kimért hűvössége jól illet volna ehhez az „alázz meg és bármi amit akarsz mazohista” szerephez..
csak szerintem, nem igazán érezte a magáénak… vagy nem vette túl komolyan… volt pár jelenet, amikor úgy voltam vele.. naaa, most! most lesz az, amikor nem kínosnak hat, hanem vissza adja azt a valamit, amit egy ilyen dom- alávetett kapcsolat megkíván.. de sajna nem történt meg az áttörés..

szerintem az utóbbi pár év legkínosabb.. legcikibb filmje lett…
Antonio Banderas kevés játékidejében több tehetség és érzelem volt, mint a két főszereplőnek együttesen…

nem is értem, hogy mi volt a cél…
csak remélni merem, hogy aki valóban ilyen kapcsolatra vágyik, nem innen inspirálódik…

ui: nem thriller, drámának kevés… viccnek rossz…

uui.: a legfájóbb az volt.. amikor Nicole karaktere egy nagy csokitorta felét kidobja a kukába..
:(

Pokoli nehéz úgy figyelni egy filmre, hogy a viszonylag tele lévő teremben legalább két olyan társaság is „tiszteletét” tette, akik valószínűleg mostanra időzítették az aktuális heti/havi/éves traccspartit és full hangerőn végigpofázták és vihogták a filmet spoiler, ezáltal elrontva mindenki más szórakozását.

Ami ezek ellenére „feltűnt”, hogy Harris Dickinson-nak sem a szerep, sem a szinkronja nem állt jól, illetve Antonio Banderas-t is kár volt egy ilyen szerepre elpazarolni.

Ezzel sikerült is ellőni az évi 1 cringe filmet.