Kétszer kijátszotta az „értelmetlen konfliktus, amit két szóval meg lehetne oldani, de nem” kártyát, és nem értem a bevágott szöveges részek létjogosultságát, de roppant elnéző vagyok. Ugyanis ritka az a szerelmi történet, ami elnyeri a tetszésem. Itt szimpatikus és aranyos volt a lány, a fiú, és kapcsolatuk is. A galagonya szimbolizmusáért rajongok, a szereplőkért is, és a zenéjért is. Ugyan kis felbontásban találtam csak meg, ám így is gyönyörű volt.

Jegyzet magamnak: El kellene olvasnom a könyvet. Hátha abban nagyobb hangsúly esik az „Amúgy Mao idején élünk.” cselekményelemre.