A kulturális forradalom idején a középiskolás Jingqiut társaival együtt vidékre küldik „tanulmányútra”. A fiú apja politikai fogoly, az anyja pedig „kapitalistaként” egy táborban robotol. Jingqiu csoportja a Jangce folyó melletti Xipingbe kerül. A falusiak megmutatják nekik a Hősök fáját, amit… [tovább]
A galagonyafa alatt (2010) 14★
Szereplők
Zhou Dongyu | Jing Qiu |
---|---|
Shawn Dou | Sun Jian Xin / Lao San |
Xi Mei Juan | Jing Qiu anyja |
Li Xue Jian | Zhang |
Qi Ke | Li rendező |
Lu Li Ping | Wei anyja |
Ruijia Jiang | Wei |
Gyártó
Beijing New Picture Film Co.
IDG China Media
New Classical Entertainment
Film Partner International
Kedvencelte 5
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Nagyon jó volt, érdekesen mutatta be a kommunista, ’70-es évekbeli Kínát annak minden szépségével és borzalmával együtt. A középpontban egy Jing nevű lány és egy Sun nevű fiú van, akik egy vidéki faluban szerelembe esnek egymással. Azonban mindkettőjük családja úgymond nem igazán megfelelő, ráadásul Jing tanárnőnek készül és ha hibát vét, oda a jövője. Borzalmas lehetett ilyen korban felnőni, amikor minden lépésedre, minden kimondott szavadra vigyázni kellett, vagy egy életre elástad magad. Néha szó szerint.
A film nem gyors, kifejezetten lassan peregnek az események, ráadásul igaz történetről van szó. Nekem tetszett, a vége mondjuk picit kiszámítható volt, de én azért meglepődtem rajta. Nem egy happy endes történet, de néha kell ilyen is.
Tetszett az őszinte, tényleg ártatlan és tiszta szerelem, ami Jing és Sun között kialakult. Se egy ölelés, se egy csók, se semmi, mégis szerették egymást. Oké, egy kézfogás volt, de ennyi. A színészek jók voltak, a táj gyönyörű, minden korhű, ahogy azt kell. Szóval, elégedett vagyok. Egyáltalán nem nyálas film, hanem egy ártatlan, első szerelem története, ami sajnos…
Kétszer kijátszotta az „értelmetlen konfliktus, amit két szóval meg lehetne oldani, de nem” kártyát, és nem értem a bevágott szöveges részek létjogosultságát, de roppant elnéző vagyok. Ugyanis ritka az a szerelmi történet, ami elnyeri a tetszésem. Itt szimpatikus és aranyos volt a lány, a fiú, és kapcsolatuk is. A galagonya szimbolizmusáért rajongok, a szereplőkért is, és a zenéjért is. Ugyan kis felbontásban találtam csak meg, ám így is gyönyörű volt.
Jegyzet magamnak: El kellene olvasnom a könyvet. Hátha abban nagyobb hangsúly esik az „Amúgy Mao idején élünk.” cselekményelemre.
Nagyon nem az én világom ez a film. A tempója eléggé lassú, a vágása fura és időnként ahelyett, hogy megmutatná a dolgokat, bevágnak egy szöveges részt. Utóbbit egy filmnél kedveltem eddig, de itt nem tett hozzá a műhöz. A drámai rész sem jött át, valahogy az egészet nem éreztem.
A kínai kulturális forradalom alatt játszódik, de a történet annyira ezt nem igényli, bármelyik korban játszódhatna.
A maoi kulturális forradalom idején játszódik ez a szerelmi történet, és habár a diktatúra árnya végig belengi a filmet, ez mégis csak egy könnyes love story marad, játszódhatna bárhol és bármikor, így egy kissé csalódás volt.
Népszerű idézetek
Jing: A tankönyvet írom. A vörös virágú galagonyafáról írok.
SunLao San: Nagyon jól írsz. Kár propaganda anyagokra pazarolni.
Jing: Nem igaz. Ez a pártnak kell. Jól kell megírni.
SunLao San: Ezért nem mersz hibázni?
Jing: Jó jegyeket kell kapnom. Tanítónő akarok lenni, ha végeztem , támogathassam az édesanyámat.
SunLao San: Akkor írjál arról a fáról. A bogyója biztos vörös. Berakok egy jobb izzót, hogy jobban láss.
Lao San: Még mindig a fáról írsz?
Jing: Hol voltál ilyen sokáig? Azt hittem áthelyeztek.
Lao San: Dolgoznom kellett.
Jing: És miért nem szóltál előre? Hiányoztál Huan Huának.
Lao San: Bocsánat. Előre nem tudtam. Folyik a tollad. Kéred helyette ezt? Ez nem ajándék, spórolni kell a tintával. Na tetszik?
Lao San: Részt kell vennem az iskolai táncpróbán. Ha jó értékelést akarok, nem mondhatok nemet. Vissza kell mennem a városba..
Az anyám kiugrott az ablakon. Akkor is szép akart lenni. Megfésülködött, megmosdott, szép ruhát vett fel, de az esés szétroncsolta. A sors keze. …
Lao San: Az apám újra dolgozik. Azt akarja menjek a fővárosba, a család talált nekem egy lányt, akit elvehettek.
Jing: Akkor most elhagysz engem?
Lao San: Dehogy, sosem árulnálak el. Nem voltál még szerelmes, nem tudod milyen az igaz szerelem. Mert ha szerelmes vagy tudod, hogy akit szeretsz inkább meghalsz, minthogy eláruljad.
Jing: Még 1 évem van a suliból.
Lao San: Akkor 1 évet várok rád.
Jing: Az anyám 25 éves koromig nem ad férjhez.
Lao San: Akkor addig várok rád.
Jing: És ha, akkor sem lehetek veled?
Lao San: Örökké várni fogok rád.
Jing: De nem tudok úszni.
Lao San: A nehézségek arra vannak, hogy legyőzzük őket. Ezért megtanítalak úszni.
Sun (Lao San): Asszonyom. Maga tanult asszony. Miért nem hagyja a lányát leülni? Én is felállok.
Jing anyja: Üljetek le.
Sun (Lao San): Asszonyom beszéljen. Hallgatom.
Jing anyja: Nem ellenzem a szerelmet, de Jin még fiatal ehhez.
Lao San: Hé! Megnézzük a galagonyafát?
Jing: Nem most virágzik, és messze van. Majd máskor.
Lao San: Máskor talán nem lehet.
Jing: Ez nem igaz, lesz rá alkalom.
Sun hozzátartozói: Beszélj hozzá, hallja amit mondasz.
Beszélj hozzá, úgy mint régen.
Jing: Én vagyok.. én vagyok Jing. Én vagyok Jing. Én vagyok az. Jing vagyok…Azt ígérted, ha meghallod a nevem visszatérsz hozzám. Én vagyok Jing, én vagyok Jing….Azt mondtad hordjak piros kabátot, most az van rajtam, felvettem neked.. a piros kabátot….Felvettem a piros kabátot…