Zseniálisan beszél ez a film arról, hogy mennyire beszűkültek az ember lehetőségei egy elnyomott csoporton belüli elnyomott csoport tagjaként. Második-harmadik generációs bevándorlóként a többségi társadalomban, és nőként (kamaszlányként) mérgező patriarchális viszonyok között. Az a fajta történet, ami nem tolja az ember arcába didaktikusan a tanulságait vagy a véleményét, csak érzékenyen megmutat egy helyzetet. Nagyon szerettem, hogy teljesen nyitott a vége, szó szerint bármi következhet az utolsó képkocka után a legpozitívabbtól a legnegatívabb forgatókönyvig. Nem ez a lényeg, hanem ami addig történik.