Emiatt a film miatt eldöntöttem, hogy valamikor életem során biztosan lesz egy kutyám. Igazából pontosan azt kaptam, amit vártam: rengeteg aranyos és sírós jelenetet, remek történetet, illetve színészi játékot (az állatok részéről is). A kutyus minden élete szépen le volt vezetve, mondjuk az tény, hogy a legtöbb inkább a pozitív oldalt mutatta, de jobb is így, mert ellenkező esetben még többet sírtam volna. Ezt a mennyiséget is rekordnak tekintem, ha nem könnyeztem meg Bailey minden halálát, akkor egyet sem. A végszóval annyira nem vagyok kibékülve, mert nem fogadom el, hogy egy állat kizárólag azért létezzen, hogy az ember érzelmi vagy bármely szükségletét kielégítse, tehát a kutyáknál sincs ez így, hiába lettek idő közben a „legjobb barátaink”. Ettől függetlenül ezen kutya életének lehetett ez a célja. Szóval jó kis film volt.