Imádtam. Még kb 3 éve kezdtük el suliban föci órán nézni,de csak a közepéből láttam kb fél órát. Viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, szóval egyből ment a várólistára. Aztán még az is dobott rajta, hogy egyik osztálytársamnak ez volt a kedvenc filme, és mindig azt mondogatta: „nincs kéz, nincs csoki”. Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem, de te jó ég. Ez egy nagyszerű film. Bár igaz történeten alapul, és elég szomorú dolog, ami történt, mégis ki merem jelenteni, hogy régen nevettem már ennyire egy filmen,mint ezen. Minden pillanatát ki kellene idéznem, mert nagyon élveztem mind a (majdnem) két órát. A szereplők egyszerűen nagyszerűen lettek megválogatva, és minden nagyszerű. Többet sajnos nem tudok róla mondani. Szerintem újabb kedvencet avathatok ezzel a filmmel.