Ha orosz filmet kezdek nézni, mindig van bennem egyfajta várakozás. Várakozás, hogy szikár lesz, konok és makacs, hogy az orosz ember őserejét, egymásnak szegezett tekintetét fogja megmutatni. Hogy az igazságkeresés útja a pusztán át vezet majd. A Leviatánban mindezek megvoltak. Hosszú és felemésztős film, mint a regényeik is. Nagyszerű színészi alakításokkal, remek zenével (Philip Glass) és gyönyörű filmkockákkal.