Érdekes, koránt sem volt annyira drámai, mint számítottam. Kicsit azért is toltam magam előtt ezt a filmet, mert azt hittem, hogy majd kitépi a szívem, megszorítja és még meg is tapossa egy párszor. Ehhez képest talán több volt benne a vígjátéki elem, mint a drámai. Na jó, ez lehet, hogy egy picit túlzás, mindenesetre egyáltalán nem arra ment rá, hogy a néző telezokogjon egy százas csomag zsepit.
A film azt a morális kérdést tárgyalja, mely szerint egy ember, józan ítélőképessége tudatában eldöntheti-e, hogy tovább akar-e élni vagy sem. Igazság szerint ha azt vesszük, nem is kérdés, hogy a válasz: igen… egy cselekvőképes ember esetén. De mi van ha valaki magatehetetlen? Nos, a film nem a drámaiságával és a főszereplő megsajnáltatásával akar meggyőzni, hanem észérvekkel. Éppen ezért nem is tudtam annyira azonosulni a szereplőkkel, végig külső szemlélő maradtam, ami engem egy kicsit zavart. Viszont kétségtelen, hogy így hideg fejjel tudtam mérlegelni a kérdést.