Mégis, kinek az élete? (1981) 88% 15★

Nem szeretem a tökéletes filmeket, mert nem tudok hozzájuk normális értékelést írni. Ugyan a témában nálam egy kanadai minisorozat vezet (Mon meilleur ami) de itt is tökéletesen átjött a kilátástalan hangulat (annak ellenére, hogy nem ez volt a látszatja).
Filmen kívül sokkolóan hatott rám, amikor olvastam, hogy Dreyfuss jóformán öntudatlan állapotban nyomta végig a filmet. Szemétség, vagy sem, de a drogozás a legjobbat hozta ki belőle.

Érdekes, koránt sem volt annyira drámai, mint számítottam. Kicsit azért is toltam magam előtt ezt a filmet, mert azt hittem, hogy majd kitépi a szívem, megszorítja és még meg is tapossa egy párszor. Ehhez képest talán több volt benne a vígjátéki elem, mint a drámai. Na jó, ez lehet, hogy egy picit túlzás, mindenesetre egyáltalán nem arra ment rá, hogy a néző telezokogjon egy százas csomag zsepit.
A film azt a morális kérdést tárgyalja, mely szerint egy ember, józan ítélőképessége tudatában eldöntheti-e, hogy tovább akar-e élni vagy sem. Igazság szerint ha azt vesszük, nem is kérdés, hogy a válasz: igen… egy cselekvőképes ember esetén. De mi van ha valaki magatehetetlen? Nos, a film nem a drámaiságával és a főszereplő megsajnáltatásával akar meggyőzni, hanem észérvekkel. Éppen ezért nem is tudtam annyira azonosulni a szereplőkkel, végig külső szemlélő maradtam, ami engem egy kicsit zavart. Viszont kétségtelen, hogy így hideg fejjel tudtam mérlegelni a kérdést.

Szerintem lehetetlen a témában hiteles filmet alkotni. Nem sikerült rosszra, valóban elgondolkodtat, de azért nekem hiányoznak más szemszögek is.

Mint film, nos, borzalmas; de mint gondolat ébresztő eszköz – igen jogos darab_