Annak idején John Green munkássága annyira megfogott, hogy szinte faltam a könyveit. Ez történt az Alaska nyomában cíművel is, ezért amikor megtudtam, hogy készült belőle film, hát persze, hogy ugrottam rá. És nem volt rossz. Sőt! Nagyon, nagyon meglepődtem, hogy visszakaptam majdnem ugyanazt az élményt, mint olvasáskor (az ember nyilván változik, két-három évvel később már máshogy érint meg, mint azelőtt). A karakterábrázolások hűek a leírtakhoz, külsőleg, belsőleg egyaránt. A történetvezetés szintén. A gondolatmenetek, filozofálások az életről, a nagy kérdésekről… minden a helyén. Én nagyon elégedett voltam, és tényleg hihetetlenül pozitív csalódás ért, amikor konstatáltam, hogy ugyanúgy tudott rám hatni a nyolcszor 53 perc, mint a 300 oldal. Nagyon elégedett vagyok. (Fogadok, hogy John Greennek hasonlóan rengeteg szerepe volt a közreműködésben, mint az előző két könyvadaptációnál.)