Régen, amikor először láttam, csak a vágott verzióhoz volt szerencsém. Ezúttal a bővített változatot sikerült kifognom, ami amennyivel hosszabb annyival több is! Az a jelenet Faramir, Frodóék meg Gollam között például igen tanulságos. :)
Emlékszem fiatalabb koromban is lenyűgöztek ebben a részben az entek. Szilszakáll most is az egyik kedvencem volt. Gimli és Legolas játékos vetélkedése pedig ezúttal is jól elszórakoztatott. :D
A csatajeleneteket végigizgultam, az érzelmesebbeknél meg szomorkodtam egy sort. Frodó itt még jobban irritált mint az első részben. (Ez a beforduló szemes, kényszeres gyűrűfelhúzási késztetése kiakaszt!) Tudom, nyilván nem tehet róla, de ha nem lenne Samu akkor Szauronnak sima ügy lenne, hogy leigázza Középföldét.
Az első rész azért tetszett, mert tele volt reménnyel, optimizmussal. Ez a második pedig, mert megmutatja milyen is az igazi bátorság, segítőkészség és hogy megéri kitartani akkor is, ha úgy tűnik nincs remény hogy győzzön a jóság.