Ez egy jó kis „limonádé” volt, egy kis extrával fűszerezve. De azért voltak hiányosságai.
Tetszett a párhuzamos világ elgondolás pedig alapjában annyira nem szoktam szeretni az ilyesmit, főként az ábrázolás tetszett, a köztes állapot mindig olyan varázslatos volt. Talán egyszer volt olyan, hogy elveszítettem a fonalat melyik világról is van szó, de szerencsére mindig akadt valami, ami gyorsan helyre rakta a dolgokat. Egyetlen negatívum nekem a sok vér volt. Indokolatlanul sokat fürödtek benne, néha már úgy voltam vele, mintha egy Tarantino filmet néznék.
Én egy kicsit üresnek éreztem a történetet, mintha valami hiányzott volna, pedig az utolsó részekre elég jól felpörögtek az események. Nekem Lee Min Ho és Kim Go Eun nem volt valami meggyőző páros, inkább csak a végére kezdett pislákolni némi kis kémia.
Viszont Woo Do Hwan nálam teljesen tarolt. Nagyon jól adta mind a két szerepét.