A király: Örök uralkodó (2020–2020) 85% 69★

Na hát én azoknak a táborát erősítem, akiknek inkább tetszett, mint nem.

Mármint oké, messze volt a tökéletestől, tudnék és ki is fogok emelni néhány negatívumot, de ha az összképet nézem, akkor inkább afelé hajlok, hogy tetszett. Izgalmas volt, a logikátlanságok ellenére is élvezhető, és persze, ismét a karakterek adták hozzá azt a bizonyos valamit, ami kellett ahhoz, hogy a mérleg inkább a pozitív oldalra billegjen.

Adott több párhuzamos világ, amiből konkrétan kettő ad helyszínt a történetnek. Az egyik egy köztársaság, a másik pedig egy királyság. A két világ közötti átjárást egy mágikus tárgy nyújtja, ami a történet során kettétörik, s értelemszerűen az egyik fele a jó oldalra, a másik fele pedig a rossz oldalra kerül. A két világban persze mindenkinek megvan a kis hasonmása is, s többek között ebből is adódik rengeteg bonyodalom, amit a sorozat próbál több-kevesebb sikerrel kifejteni.

Számomra negatívum volt első sorban a feleslegesen sok karakter, főleg Lee Rim oldalán. Egyszerűen szinte egyiknek sem volt releváns szerepe a sztori szempontjából, mégis kaptunk belőlük egy tucattal, s így a „rossz oldal” kulcsszereplői kicsit elveszlődtek. Ha már itt tartunk, szerintem Goo Se Ryung karaktere is tök fölösleges volt. Arra számítottam, hogy nagyobb veszélyt fog jelenteni, de ezek szerint igaz az a mondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Másik negatívumként kiemelném azt, hogy volt egy-egy jelenet, amit csak később fejtettek ki, s a történet már alapból össze volt bonyolodva a párhuzamos világok szereplői miatt, ezek a jelenetek miatt pedig én sokszor még jobban összezavarodtam. Nekem nem igazán tetszett az időutazás magyarázata sem, főleg a végén, spoiler. Szerintem ha már hozzányúlnak egy ilyen témához, és így elnyújták a sorozatot az elején, akkor ne tömörítsék bele a magyarázatokat az utolsó néhány részbe, mert nem lesz elegendő nekik.

Na de minden esetre nekem azért tetszett. Én élveztem a tempót is, amiben haladtak, a szerelmi szál annyira nem érdekelt, de nem is zavart. Szerettem, hogy a karakterek sokszínűek voltak, a király pedig egy abszolút kedvenc karakterré vált. mostmár értem, miért van mindenki oda Lee Min Ho-ért. Jo Young és Jo Eun Seob párost is nagyon szerettem, s bánom, hogy az utóbbi kevesebb screen time-ot kapott. Nem is tudom már, kinek az értékelésében olvastam még ezt, de tény és való, hogy a gyerek színészeket tökéletesen eltalálták. Kb. mindegyik hasonlít a felnőtt „énjére”.

Na nem is tudom, mit akartam még írni. Én egy olyan 8,5-et adok neki, felkerekítve. Akit nem zavarnak a párhuzamos világok és időutazások okozta logikátlanságok, az nézze meg nyugodtan, bár tény, hogy a sztori akár 10 pontos is lenne, ha ezek jobban meg lettek volna oldva.

u.i.: nem sűrűn mondok ilyet, de BL-ként szerintem jobban működöttt volna, khm :DDD

Varázslatos volt.
Megbabonázva néztem elejétől a végéig. És egy percig sem untam.
Ezer helyen bele lehetne kötni a logikai bakikba spoiler, itt-ott kicsit szirupos is… levonhatnék csillagokat, de őszintén? Nem érdekel. Ez nekem így, ahogy van, baromira tetszett, és legszívesebben törölném az emlékeimet, és kezdeném újra elölről, hogy megint első alkalommal láthassam.

Amiért teljesen odavoltam:
– Zseniálisan jó a hangulata. Csodaszép a képi világa – a színek, a kamerahasználat, a ruhák, a díszletek – , gyönyörű a zenéje. A fenébe is, még az a töménytelen mennyiségű lassítás is bejött!
– A karakterek, a színészgárda (néhányan egyszerre kettő karaktert is játszanak). Nagyon bírtam Őfelségét – psszt, nem szabad kimondani a nevét –, a főgonoszt (roppant stílusosan gonoszkodik), a „friendzoned forever” rendőr srácot, meg a másikat is, aki állandóan leopárd mintás cuccokban járt. A vicsorgós büfés lányt. A főudvarhölgyet (az öreglányon sokszor szakadtunk :D), és persze Woo Do Hwan variánsait (magasságos egek… :,D).
– A történet, és hogy benne volt egy olyan elem, amit imádok: spoiler.

Megy a kedvencekbe.

Hát ezzel a drámával kissé bajban vagyok. A legtöbb ember nem szerette én meg is valahogy nagyon szerettem de messze volt a tökéletestől. A sztori nagyon tetszett, az igaz, hogy több mindent ki lehet volna hozni belőle és nem is volt túlkomplikálva de mégis engem lekötött, szórakoztatott és mindent részt izgatottan vártam. A színészekkel sem voltak gond, Lee Min Ho kb azt hozza mint minden drámájaban és Kim Go Eun is nagyon jó volt, sokkal jobban szerettem itt mint a Goblin-ban, szerintem ez a szerep jobban illett hozzá. Akit még ki kell emelnek az Woo Do Hwan aki ellopta a show-t, egyszerűen fantasztikus volt, nagy jövő áll még előtte. A romantikát imádtam, az elején nem annyira szerettem őket de pár rész után már láttam a kémiát és nagyon szurkoltam nekik, aranyosak voltak együtt. A dráma vége meglepetésként ért mert nem erre számítottam de nagyon szerettem, szerintem jó lezárás volt ez így is. Az OST meg a fényképekezes meg fantasztikus volt. Szóval bár nem egy tökéletes dráma de én minden hibája (és plot hole-ok) ellenére nagyon szerettem.

Ez egy jó kis „limonádé” volt, egy kis extrával fűszerezve. De azért voltak hiányosságai.
Tetszett a párhuzamos világ elgondolás pedig alapjában annyira nem szoktam szeretni az ilyesmit, főként az ábrázolás tetszett, a köztes állapot mindig olyan varázslatos volt. Talán egyszer volt olyan, hogy elveszítettem a fonalat melyik világról is van szó, de szerencsére mindig akadt valami, ami gyorsan helyre rakta a dolgokat. Egyetlen negatívum nekem a sok vér volt. Indokolatlanul sokat fürödtek benne, néha már úgy voltam vele, mintha egy Tarantino filmet néznék.
Én egy kicsit üresnek éreztem a történetet, mintha valami hiányzott volna, pedig az utolsó részekre elég jól felpörögtek az események. Nekem Lee Min Ho és Kim Go Eun nem volt valami meggyőző páros, inkább csak a végére kezdett pislákolni némi kis kémia.
Viszont Woo Do Hwan nálam teljesen tarolt. Nagyon jól adta mind a két szerepét.

Egy csillagot vontam le, egyrészt, mert Tae Eul nekem kicsit hirtelen szeretett bele Lee Gonba, illetve néhány logikai hiba is feltűnt. Igazából ott is csak egy helyen nem tudtam eldönteni, mi történt és miért, de így is kerek lett a történet a végére. A történetvezetés nekem különösen tetszett.
Maga a sorozat egyébként rendesen nézette magát, fel sem tűntek azok az órák, amik elmentek néhány résszel. Nekem nagyon bejött a történet, voltak pontok, ahol nem tudtam merre tovább, de tetszett a vége. spoiler
A szereplőket nagyon szerettem, a színészek pedig csak wow, szerintem nagyon jól alakítottak, főleg akik két szerepet is játszottak. Jo Young és Jo Eun Seub párosát nagyon imádtam.

Nekem alapjában véve tetszett a sorozat, így kicsit gondban voltam a csillagozásnál. 9-et adtam rá, de ezt is csak Min Ho és Do Hwan miatt. :D Imádtam a párosukat, így remélem, hogy még fognak valamiben együtt játszani. A szerelmi szál nagyon nehezen indult be, majdnem végig úgy éreztem, hogy ez csak egyoldalú dolog, Lee Gon részéről. Aztán Tae Eul-nél meg úgy derült égből villámcsapás kb. a 12. résztől éreztem, hogy vonzódik Lee Gonhoz. Után már szépen beindult a szerelmi szál és az akció is. Kicsit sokat vártunk mind a kettőre. A vége nagyon tetszett, valahogy így gondoltam én is. A vágás, a fényképezés, az OST mind-mind remek, dalok közül a Hwasa: Orbit-ját emelném ki. Mindig amikor meghallottam, a hideg rázott. A sorozat nem tökéletes, a hibái ellenére én ajánlom, már csak Lee Min Ho és Woo Do Hwan miatt is.

Szerintem én most mondtam le arról, hogy az ilyen típusú sorozatokban következetesek legyenek az egyéb szálakon. Például az, hogy már az első jelenettől rossz oldalon volt a királyunk sebhelye… Kit érdekel? XD
Egyértelműen romantikus drámának szánták, ehhez egy kis izgalmi faktort ad a párhuzamos univerzum bedobása, na meg egy kis mészárlás. Szokás szerint néha inkább látványra mentek, mint logikára. A látvány viszont nem okoz csalódást. A magam részéről élveztem az egészet.

Totálisan más végkifejletre számítottam. Rengeteg kérdést felvetett, s ahogy észrevettem sokaknak megfordul manapság a fejében, a mi lett volna, ha… kérdés kör. Nem is mondanám azt, hogy nincs benne ráció. Ahogy az idő utazás és a párhuzamos világok elmélete. I Meen Ho remek királyt alakított a sorozatban, bár helyenkét hiányoltam az érzelmeket. a vége fele sikeredett azért valamennyit kicsikarnia magából.
Kim Go Eun igazi szabaszájú lányt alakított, aki nagyon is tetszett, még annak ellenére, hogy nem mindg tudtam elviselni helyenként. Túl sok vagy túl pofátlannak éreztem.
Maga a kivitelezése a történetnek jó lett, a csavarokkal együtt. Sok komikus elem került bele, s nagyon is élveztem.

Romantikus műfajban szerintem abszolút megállta a helyét. :) A sci-fi száltól annyira nem estem hanyatt.
A karakterek közül volt sok szerethető! A miniszterelnöknőtől viszont a falra másztam sokszor, annyira unszimpatikus volt.
Összességében végig lekötött, szerintem érdemes adni neki egy esélyt. :)

Nem volt ez rossz, de néhol untam kicsit. És ez az egész sztori a Manpasikjeok körül zavaros lett a végére, már nem lehetett megmondani, hogy akkor mikor mit csinál és hova lehet jutni vele. Ez nekem nem volt megmagyarázva rendesen.
Meg alapból volt néhány dolog, amire csak úgy rájött egy szereplő, de nem tudtuk meg, hogy honnan. És annyira sok szereplő volt benne, hogy rendesen össze kell rakni, hogy akkor most melyik korban ki kicsoda, hogy sokszor belezavarodtam. Így a végére nagyjából összeraktam, de azt ajánlom, ha valaki elkezdi, akkor a neveket jól jegyezze meg!!

Nagyjából ezekért vontam le a két csillagot.

Amiért pedig egyáltalán megérdemli a 8-at az a színészgárda. Nem tudnám megmondani, hogy miért, csak az az érzés van bennem, hogy nagyon jók az alakítások. Pl. Taeeul, mikor Taera-ként van a végén az nekem nagyon adta xD A best of actor pedig egyértelműen Woo Dohwan, mint Jo Yeong és Jo Eunseob (és most nem csak a tökéletes külseje miatt mondom, ha megnézed, úgyis rájössz :D)! Nélküle már rég meghalt volna a sorozat nekem.
Ráadásul a gyerekszínészeket is olyan jól megválasztották, hogy hasonlítsanak a jövőbeli énükre, hogy szinte egyből tudtam, hogy ki az.

Határozottan egyszer nézős. Van benne egy minimális bromance egyébként, de szerintem ez nagyon elenyésző, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza.